9 tavaszt éltető növény

Sulyok Józsefné, 2015. máj. 15.

Bogláros szellőrózsa, kakasmandikó, murányi boroszlány nevek van akinek sokat mondanak, de akik most hallanak róluk először, azoknak a tavasz hirnökeiként fognak elhíresülni.

Bogláros szellőrózsa

Kúszó gyöktörzsű, évelő növény. A virág alatt rendszerint három majdnem üllő, gallérozó levél van. A száron egy vagy két virág fejlődik, a virágtakarót hátoldalán gyengén szőrös, színes csészelevél alkotja. Üde, elegyes erdőkben, ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő, gyakran csoportosan. A síkságtól a hegyvidékig megtalálható.

Kakasmandikó

Többé-kevésbé hengeres hagymagumót fejleszt, melyből két bíborvörös levél fejlődik. Magános, nagyméretű virága pirosló. Nyirkos erdőkben, főleg gyertyános-tölgyesekben, hegyi réteken fordul elő, leggyakrabban meszes talajon. Azokhoz a hagymagumós liliomfélékhez tartozik, amelyek kizárólag az északi félteken terjedtek el, amelyek megporzásáról a rovarok gondoskodnak. Toktermése van, amely rekeszekre oszlik.

Murányi boroszlán

Villásan elágazó szárú, kb. 30 cm magas cserje, áttelelő, erőteljes levelekkel. A hajtásvégi ernyővirágzat pár virágot tartalmaz. A virágtakarót színes csészealjak alkotják. Sziromlevek nincsenek, a murvalevelek a vacoknál jóval rövidebbek. Csonthéjas termése van, nagyon ritka, kizárólag a szlovák Nyugati-Kárpátokban fordul elő, mészköves talajokon.

Orvosi salamonpecsét

Kúszó, erős és pikkelyes gyöktörzsű évelő, szárai szögletesen ívben hajlók. Levelei hosszúkás oválisak, érdesek, a hátoldalán szürkés-zöldek. Virágai magánosan fejlődnek, a levelek hónaljából nőve. A virágok cső alakúak, termése gömbölyded, hamvas-kék bogyó. Melegkedvelő, nyílt bokorerdőkben, száraz tölgyesekben, sziklagyepekben fordul elő. Mészkő, dolomitos talajt kedvel, Európa és Ázsia nyugati részén honos.

Tarka nőszirom

Erős, kifejlett gyöktörzsű évelő, amely akár 40 cm magasra is megnő. Levelei alul fejlődnek, a szára felül gyengén elágazó. A levek csaknem olyan hosszúak, mint a virágos szár, ősszel elpusztulnak. A virágok ülők, hamar elnyílnak, a toktermésekben sok mag képződik. Száraz tölgyesekben és lejtőkön, erdőszéleken, cserjéseken él, homokon is előfordul a közép-európai síkságokon, domb és hegyvidékeken.

Apróvirágú pimpó

Rövid, erős gyöktörzsű évelő. Virágos szárai 9-10 cm magasak, rövidebbek a tőleveleknél, felemelkedő növésűek. A levelek három levélkéjűek, hosszabbak, mint a virágzat, melyek 1-4 virágúak. A növény toktermést képez, melyek maguktól kihullanak. Melegkedvelő, cserjés és gyertyános tölgyesekben fordul elő. Fehér virágával feltűnő jelenség a pimpók nemzetségében.

Homoki pimpó

Rövid gyöktörzsű évelő, levelei tőlevélrózsában helyezkednek el. A szárak felemelkedők, 10-15 cm magasak, elágazók. Tőlevelei rövid nyelűek, főleg a hátoldalukon molyhosak, a hosszú száron nyíló virágok általában 1-1,5 cm átmérőjűek. Toktermése érés után felnyílik, a magom önmaguktól kihullanak. Napsütötte, száraz gyepet kedveli, elsősorban a mészköves talajt. Száraz tölgyesekben, homokon, sziken is előfordul. Sík és hegyvidékeken is megtalálható.

Vicsorgó

Évelő növény, erős, elágazó gyöktörzset fejleszt. Föld feletti szára húsos, csupasz és hússzínű. Feltűnőek a kétajkú virágai, melyek tömött fürtökben nyílnak. A rózsaszín képe szép látvány, élősködő életformát folytat. Gyertyán és bükkös erdőkben, ligetekben él, kora tavasszal, amikor a növényzet még nem záródott, különösen feltűnő jelenség. A Brit-szigetektől Ukrajna nyugati részéig megtalálható.

Erdei szellőrózsa

Bozontosan gyapjas, függőleges törzset fejleszt, amely lehet akár 30 cm hosszú. A tőlevelek tövig szeldeltek, csipkés szélűek. Magános virágai nagyméretűek, a levelek felett fejlődnek, a csészelevelek hátoldalukon szőrösek. Ez a melegkedvelő elsősorban mészköves vagy mészkővel kevert löszös talajon, száraz tölgyesek, erdőszélek, cserjések kedvelt lakói.

Kapcsolódó cikk: Utazás a virágok birodalmába