szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

A mi Gyulánk

Sulyok József, 2008. ápr. 23.


Ibrányban, a Templomszegből közismert volt a Mátyás család. Az életük úgy alakult, hogy a lányok nem mentek férjhez, a fiúk nem nősültek meg. Szüleik halála után is együtt éltek a családi házban, átellenben a Református parókiával.

Nagyon dolgos, igyekvő emberek voltak. Szinte csak a lovakra, a szekérre és a stráfkocsira költöttek. Mondták is az emberek, hogy náluk élibe rakva áll a sifonban a pénz. A család feje Anti bácsi volt, a ház gazdasszonya, Piroska néni. Fuvarozásból, gazdálkodásból, földművelésből éltek. A fuvarozást Gyula, a legfiatalabb testvér intézte, szenet, fát, fűtőolajat, építőanyagot szállított, szántott, vetet, aratott.
Történt egyszer, egy őszi esős napon, hogy Gyula valakinek a Zovánba, a Tűzépről szenet szállított, de mint szokás szerint a telepről kijövet, a Vicsi féle bisztróban a fuvart rendelő gazdával megittak néhány felest. Utána útnak indultak. Nem volt semmi gond, amíg a kövesúton haladtak, de ahogy letértek Oláh Géza hentesboltja előtt a kövesútról, tengelyig érő sár fogadta őket.


Nagy nehezen elértek a Novák féle boltig, de ott már nem bírták a lovak húzni a szekeret. A Mi Gyulánk ütötte, verte szegény párákat, de nem ért semmit. Valamelyik „állatbarát” ezt látva, javasolta a dühös, ittas Gyulának, hogy a kocsin lévő cementes zsák- darabot gyújtsa meg, és a lovak hasához érintve, ugrassa meg őket, így húzva ki a szekeret a kátyúból. A Mi Gyulánk megtette, de a szekér ekkor sem mozdult ki a gödörből. Néhány jóérzésű ember felháborodva szólt rá, hogy azonnal hagyja abba az állatkínzást, mert feljelentik. Közben kerékpárral Anti bácsi is útnak indult, keresve Gyulát.
Tudta, hogy szigorúan ellenőrizni kell, mert bizony képes volt elinni a keresetet. A Nagyvendéglő előtt mondta el neki valaki felháborodva, hogy hol van Gyula és mit csinált a lovakkal. Több sem kellett Anti bácsinak gyorsan biciklire ült. (Gyorsan? Egyszer jöttem ki a lakásunkból az utcára, ekkor jött lefelé kerékpárral a Református templom mellett erősen kontrázva. Köszöntünk egymásnak, amikor elhaladt előttem. Én gyalog mentem, siettem, mert időre kellett mennem a moziba, a gimnazistáknak előadást tartani. El voltam gondolkodva, de a vasúti átjárónál, Lévai Antal kertész háza előtt eszembe jutott, hogy Anti bácsi eltűnt a szemem elől. Vajon merre kerékpározhat már? Elől nem volt, visszanézek, hát még Podlovics Karcsiék előtt tekerte a gépet. Gyalog lehagytam!)


Amikor Anti bácsi a tetthelyre ért, Gyula éppen lapátolta le a szén egy részét a kocsiról, hogy így könnyítsen a lovaknak. Az öreg letámasztotta a biciklit, felmászott a stráfkocsira és se szó, se beszéd, az összecsődült emberek szeme láttára két hatalmas pofont adott az öccsének és lezavarta a kocsiról. Ő vitte be a szenet, kétszeri fuvarral a Kossuth utcába.


Vagy három nap múlva, egyik estére, a feleségem kérésére mentem hozzájuk tojást venni. Ahogy beléptem a konyhába Gyula kivételével, mindenki a konyhaasztal körül ült mély szomorúsággal.
- Csak nincs valami baj vaj? – kérdeztem Anti bácsi felé fordulva, de nem ő válaszolt, hanem Piroska néni.
- Nagyon nagy baj van. Az a szégyen érte a családot, hogy Gyulánk elment a nyíregyházi Fábrikába (dohánygyár) dolgozni! Nagyon megsértődött, hogy Antink mindenki előtt az utcán felpofozta. Attól is félünk, hogy elköltözik, ha ott összejön egy nővel. Ezt a szégyent! Megéltünk mi saját erőnkből eddig, nem szorultunk se a községre, se az államra, ez meg elment egy gyárba dolgozni. Ki fogja a lovat hajtani, Anti már nem bírja, öreg. Piroska néni monológja után mondtam:
- Anti bácsi azért nem kellett volna a tömeg előtt megverni, elzavarni Gyulát, mégis csak meglett ember, közel az ötvenhez.
- Már bánom, de mit csináljak, nagyon ideges voltam, ilyet még lóval nem csinált! Amikor eljöttem sem oldódott a hangulat. Tudtam, hogy a hetes vonattal jöhet Gyula, és hogy még beugrik a Vicsi kocsmába, s utána indul haza. A szoba ablakából láttam, amikor a vállán egy táskával jött. Kimentem az utcára, s mint aki semmit sem tud kérdeztem hol járt? – Nem tudja, hogy már két napja a nyíregyházi dohánygyárban dolgozom? Nem leszek én Mátyás Anti cselédje, lába kapcája! A magam ura leszek, ott két hét alatt többet fogok keresni, mint otthon egy hónapban!
- És mi lesz a lovakkal? Kérdeztem vissza. – Hajtsa Anti, ha nem bírja, fogadjon fogatost! - válaszolta öntudatosan és ezzel elköszöntünk.
Jó hét múlva megint mentem tojásért. A Mátyás család boldog, vidám volt és Piroska néni már kérés nélkül büszkén mondta:
- Ma leszámol Gyulánk! Jön haza, kibékültek Antival. Megígérte, hogy többet nem bántja a lovat, Anti meg, hogy többet nem fogja nyilvános helyen megszégyeníteni. Nekem sem kellett több, vártam estére a kapu előtt Gyulát, és amikor odaért kérdeztem tőle:
- Na, mi újság van a munkahelyen Gyula bátyám?
- Nincs semmi éppen ma számoltam le - válaszolta.
- Leszámolt, de hát azt mondta nem lesz többet Mátyás Anti cselédje, elég volt!
- Mondtam, mondtam, de emberség is van a világon! A gyárban leépítést terveztek és az egyik apagyi ember, akit el akartak küldeni, amikor megtudta, hogy nekem otthon lovam, kocsim, szekerem van, és maszek fuvaros vagyok, elém térdepelve könyörgött, hogy én mondjak fel, mert akkor ő maradhat. Meg azt is mondta, hogy ha ő fuvarozó iparos lehetne, sose menne gyárba dolgozni. Mit csináljak, megsajnáltam és inkább felmondtam. Családja van a szerencsétlennek, úri ember nem csibész titkárelvtárs!
- Jó-jó, - kérdeztem: - de mi lesz a nagy keresettel?
- Az sem egészen úgy alakult, ahogy mondták, mert azért a pénzért sokat kellett volna túlórázni. Akkor ennyit itthon is megkeresek. Ezzel elváltunk. Másnap korán reggel hallom zörög a stráfkocsi, jön lefelé a Templomszegből. Ketten ültek a bakon, Antal és Gyula. Amikor megláttak, Anti bácsi boldogan köszönt: - Jó reggelt! - Gyula csak az ostorral biccentett és büszkén fogta a gyeplőt. Fél óra sem telt el, Piroska néni ment el előttünk a boltba és sugárzó arccal kiáltott be az udvarba, amikor meglátott:
- Szomszéd, szomszéd! Helyreált a családi béke, ma reggel a két fiú már együtt ment fuvarba! - És tolta tovább a biciklit, amire ritkán ült fel…

 

Kapcsolódó rovatok: Kertészkedés, Hobbi
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!