A minimál világa

Scheftsik Tamás, 2012. febr. 06.

A stílusirányzatok között nem könnyű tájékozódni. A legtöbbször nem is foglalkozunk velük, csupán az ízlésünkre bízzuk magunkat, és hasraütés-szerűen válogatjuk össze a bútorainkat. Ebből azonban néha elég nagy összevisszaság kerekedhet ki, ezért nem árt, ha tisztában vagyunk egy-két alapvonással.

Kialakulás

A két világháború közötti időszakban fogalmazódott meg az alapötlet, a művészek kollektív felelősségtudatának köszönhetjük. Sajnos a születése nem éppen a szellemi szabadság vívmánya, sokkal inkább a szükség hozta világra a stílusirányzatot. Alapvetően csupán annyi volt a terv, hogy egy lakáson belül, az emberek alapszükségleteit - ami akkoriban már luxusnak számított- ki tudja elégíteni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, gyakorlatilag hálókról, meleg-hideg vizes fürdőszobáról és konyháról van szó. Ez volt a Bauhaus alapelvárása, mely az 1920-30-as évekre volt a legjellemzőbb. A minimál stílusirányzat másik gyökere Olaszországra tehető. A 60-as években hódított egyre nagyobb teret a minimál művészet, főleg a festészetben és a szobrászatban. Alapvető lényege az volt, hogy szinte csak egyszerű geometriai formákat ábrázolt, a művésziséget a minimális szintre csökkentve.

Anyagok

A minimál stílusra jellemző az egyszerű anyagok használata. Dominál a fém, az üveg és a fa. A színekben is kedveli a pasztell árnyalatokat, a visszafogottságot. Alapvetően minden kifinomult, egyszerű, hűvös eleganciát sugall. Ez a stílus a berendezésben és az anyagokban igen, de a pénztárcánkban nem éppen minimál. Igaz, hogy a bútorok és a kiegészítők mentesek a felesleges és funkció nélküli díszítésektől, ám az alapanyagok mindig kitűnő minőségűek, és értékállóak. A burkolatok jellemzően fa, szőnyegpadló, beton, vagy természetes kő. A harsány színek itt sem jellemzőek, az egyhangúságot geometrikus formák beillesztésével törik meg. A függönyök azonban minta nélküliek, a hangsúly a textúrájukon van, színben pedig a fehér köré csoportosulnak, szürkével, drappal és barnával űzve el az unalom lehetőségét.

Bútorok

Már említettük, hogy a bútorzat a letisztult eleganciát sugározza. Az alapanyagok kifogástalanok, a felesleges részletek nem zavarják az összképet. A minimál stílusnál elképzelhetetlen, hogy egy szoba zsúfolva legyen. Bútorból is csak éppen annyit használ, amire feltétlenül szükség van. Így elkerülhető, hogy az ember, engedve a gyűjtő szenvedélyének, mindenféle dísztárgyat halmozzon fel a lakásában, melyektől később sem megszabadulni, sem pedig elférni nem tud.

Tér

Az ebben a stílusban kialakított lakhelyek határozottan szellősek, és rendezettek. Az egyik alapelv, hogy nem lehetnek összetömörítve a berendezések, valamint, hogy rendnek kell lennie. A geometria szeretetéből következik a ritmikus ismétlődés iránti igény. Ez igaz a bútorokra ugyanúgy, mint például egy-két, ügyesen elhelyezett díszítőelemre. Éppen ezért nem is lehet például egy képet csak úgy, egyszerűen feltenni a falra. Először is, keresni kell hozzá hangulatban és kialakításban passzoló darabokat, melyek természetesen a szobához is illenek. Azután pontos tervezéssel ki kell választani a helyüket a falon, hogy a lehető legtökéletesebb harmóniát tudják nyújtani.

A minimál stílus nagyon elegáns, és letisztult, ám ezt a kialakítást fenntartani nem olyan egyszerű feladat. Semmi esetre sem érdemes olyannak kísérletezni vele, aki az apró dísztárgyak, vagy a harsány, feltűnő színek megszállottja. Ugyanakkor tény, hogy ha a lakásunkba lépve valaki meglátja ezt a fajta elrendezést, biztosak lehetünk benne, hogy tisztában van rendszeretetünket és megbízhatóságunkkal.

Kapcsolódó cikk:
A minimál stílus

Minimál fürdőszoba földszínekben