A növényvilág legjei 2. - újabb rekordok
Scheftsik Tamás, 2012. febr. 06.
Előzmény: A növényvilág legjei
A növényi legek között tovább kutakodva még sok megdöbbentő adattal találkozunk. Hogy mekkora az élni akarás egy-egy képviselőjükben, vagy éppen melyik a leggyorsabb, legtöbb virágot bontó, azt megtudhatjuk a sorozat második részéből.
Életkor
Azt tudjuk, hogy a növények megfelelő körülmények között borzasztóan hosszú ideig életben maradhatnak. Csak hazánkban több olyan arborétum található, melyekben 150 évnél is idősebb matuzsálemek élnek. Bár ezek kisiskolásnak tűnhetnek egy-egy mamutfenyő mellett, melyek kora elérheti a 4000 évet is. A kategória nyertese azonban nem ez a fajta. A lomantia nevű, apró termetű bokor az abszolút győztes, melynek mára csupán néhány példánya maradt Tasmániában. Korának megállapításához nem elég egy kis évgyűrű számolgatás. A meghatározáshoz szénizotópos vizsgálat kellett, melynek eredményeképpen kiderült hogy az apró bokor elérte a hihetetlen 43 000 éves kort.
Magány
Bár a növények esetében nem igazán beszélhetünk társaságkedvelésről, ám az is igaz, hogy a legtöbb esetben nem egyedül állják a megpróbáltatásokat, hiszen így több esélyük van a túlélésre. Vannak azonban olyan egyedek is, melyek nem kedvelik ha „tömeg” van körülöttük. Közülük is a legmagányosabb egy az Anktartiszon élő lucfenyő, melynek legközelebbi szomszédja 222 kilométerre található.
Sebesség
Azt mindenekelőtt végig kell gondolni, hogy ez a fogalom egészen mást takar a növényvilágban, mint máshol. A növekedés tekintetében két kategóriában is győztest hirdethetünk. Egyfelől a fás, másfelől a lágyszárúak között. Az előbbiek közül a csúcstartó az albizzia falcata. Ez a Malajziában élő fajta évente 10,74 métert növekszik, ami azt jelenti, hogy napi szinten 2,4 centiméterrel lesz magasabb.
A lágyszárúak sprintere erre nem is keveset ver rá. Itt a győztesek a bambusz-félék, melynek egyes fajai a megfelelő körülmények között akár napi 1 métert is nőhetnek. Mozgási sebességgel is számolhatunk, akármilyen meglepően is hangzik.
A húsevő növények egy ismert képviselője, a Vénusz légycsapó, ahhoz, hogy élelmet szerezzen hihetetlen gyorsaságot produkál. A szerencsétlen legyet, mely a legyezőszerű szirmok közé téved, a másodper tört része alatt zárja körül azokkal.
Túlélés
A túlélő rekorderek nem szórakozásból fejlődtek olyan irányba, amilyenbe. Ahhoz, hogy a zord körülményekhez alkalmazkodhassanak, nem volt más választásuk, mint rekorderré válni. A zuzmók esetében ez a hideggel való küzdelmet jelenti. Egyes fajai a -17 fokos dermesztő időben is növekednek, de laboratóriumi körülmények között az is kiderült, hogy képes elviselni a -196°C-ot is, majd, ha visszatér természetes közegébe, növekszik tovább zavartalanul, mintha mi sem történt volna. A fényigény kielégítése a lakás növényeinél sem egyszerű feladat, hát még ha ugyanezt a tenger mélyén kell megoldani.
Az itt élő növényeknek meghatározott mélységig lehet menniük, mivel minél lejjebb vagyunk a vízben, a fény annál kevésbé hatol át a közegen. Egy tengeri moszat úgy döntött, elmegy a végső határokig, és élőhelyéül a 269 méteres mélységet választotta. Ebbe a rétegbe a fénynek csupán 0,0005%-a jut le. Talán a legbizarrabb túlélési technikával a nuytsia fafaj rendelkezik. A vízben szegény Nyugat-Ausztráliában úgy biztosítja a túlélését, hogy azt még egy gengszter is megirigyelné. Ez az élősködő faj a gyökereivel megkeresi a szomszédokét, majd egy éles képződményt növeszt. Ennek segítségével lemetszi a másik fát a túlélése kulcsáról, majd rátapad arra, és innentől az a nuytisa táplálását látja el.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter GoogleStartlap
2021.november 24., szerda / 16:27