A rebarbara gyümölcs vagy fűszer?

Sulyok Józsefné, 2009. jan. 13.

A rebarbara (Rheum) őshazája Ázsia pontosabban Tibet környéke. Kontinensünkön a XVI. század végén jelent meg először Angliában, majd Németországban. Mint sok más növényt, kezdetben a rebarbarát is füvészkertekben dísznövényként tartották. Termesztése és európai elterjedése a XVIII. században kezdődött meg. A rebarbara nem gyümölcs, még akkor sem, ha úgy használjuk fel.

A népi gyógyászat úgy tartja, hogy bélrenyheség, máj- és epebetegségek gyógyszere. Kis mennyiségben bélnyálkahártya összehúzó, tehát a hasmenést csillapítja. Nagy mennyiségben viszont kifejezetten hashajtóhatású.

Emellett kiváló vér- és vesetisztító. Egyesek a rebarbara fogyasztását különösen szívbetegeknek, csecsemőknek, gyerekeknek és szellemi munkát végzőknek ajánlják. Fontos megemlíteni, hogy fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, mert savtöbbletet okoz. Ezért vesekövesek, vesehomokban szenvedők óvakodjanak tőle. A rebarbara levelét külsőleg borogatásként használták.

Élettani hatásai, összetétele

Kedvezően befolyásolja az emésztőrendszer működését. Jótékony hatása a gyökértörzsben található, az antrakinonok és a tanninok közé tartozó vegyületeknek tulajdonítható. Kis adagban, összehúzó hatása miatt hasmenés ellen, keserű ízénél fogva pedig étvágyjavítóként használható. Enyhíti az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladásos folyamatát és a kisebb bélgörcsöket. Antibakteriális hatása is említésre méltó, melyet pl. a Candida gomba ellen fejt ki.

A kínai rebarbara porát sikeresen alkalmazták vérzéscsillapításra. Ezt kísérletileg és klinikailag is igazolták: gyomor- és bélfekélyek, valamint gyomor- és bélvérzések megelőzésében és kezelésében. Vérzéscsillapító, összehúzó és antibakteriális hatása miatt a rebarbara gyökértörzséből készített kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya és a fogíny gyulladásainak, valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok ecsetelésére.

Hosszan tartó (hónapok, évek) használatát az antrakinon vegyületek várható káros mellékhatásai miatt kerülni kell. Ezekkel a hatásokkal „sajnos” csak a kínai vagy török, az indiai és az orvosi rebarbara rendelkezik. Az Európában termesztett másik két faj is tartalmazza mindezeket a hatóanyagokat, de azok gyökértörzskivonata olyan erős ösztrogén-hatással rendelkezik, hogy orvosi terápiás használatának ez már gátat szab.

Rendszeres fogyasztása hozzátartozhat a rák kialakulásának rizikóját csökkentő táplálkozáshoz. A rebarbara karotinoid tartalma majd hatszorosa a sárgarépáénak. A karotinoidok az A-vitamin elővitaminjai, melyeknek, nemcsak mint leendő vitaminoknak, hanem mint antioxidánsoknak is fontos szerepük van. Segítenek ártalmatlanná tenni a szervezetben keletkező és oda kívülről bejutó rákkeltő kémiai anyagokat.
Kiemelkedően sok pantoténsav, B6-vitamin és karotin van benne.

Tipp! Rebarbaratorta

Hozzávalók a tésztához: 2,5 dl finomliszt, 1,5 dl Graham-liszt, 1 dl tejföl, 1 dl méz, 1 evőkanál margarin. 1 kávéskanál sütőpor, 1 tojás.

A töltelékhez: 75 dkg rebarbara, 1 kiskanál őrölt fahéj, 1 dl méz.

A tetejére: 1 csomag vaníliás cukor.

A forma kikenéséhez: 1 evőkanál margarin.

Elkészítjük a tésztát: összekeverjük a lisztet és a sütőport. Ezután összedolgozzuk a többi hozzávalóval és hűtőbe rakjuk. A rebarbarát külső hártyájától megtisztítjuk, ezután kb. 1 cm hosszúságú darabokra vágjuk. Összekeverjük a fahéjjal, a mézzel, és félretesszük. Kevés margarinnal kikenünk egy lapos tortaformát. Belesimítjuk a tésztát úgy, hogy egy kis pereme legyen. Egyenletesen ráhalmozzuk a tölteléket, és 180 fokos sütőben 40-45percig sütjük. Aki szereti, egy-két evőkanál darált diót is szórhat a tésztára és a rebarbara kézé. Amikor a tortánk már csak langyos, a rebarbarát meghintjük vaníliás cukorral.
Jó étvágyat!

Kapcsolódó cikk:
A zöldségfélék vetési ABC-je
Kivi, az emésztés segítője

Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Tudja-e, hogy
Kertészkedés