szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

A roppant fontos jelentés

Sulyok József, 2013. márc. 19.


avagy A szörnyű 1970-es árvíz 6.
Előzménye: Váratlan ágyjelenet, riadó!

Örültem, hogy Hernádi András törzsparancsnok „szemétkosaras irattározása” után kaptunk hivatali kocsit és a Tóth Pál által vezette Warsavával mentünk négyen községeket ellenőrizni. A hangulatunk is jobb lett, mert végre elállt az eső.
 

A roppant fontos jelentés

Nem a beregi részt jártuk be, hanem a Tisza bal partján lévő településeket. Kisvarsányt, Nagyvarsányt, Gyürét, Aranyosapátit, Gemzsét, Ilket és Vitkát. Ezek közül Gemzse és Ilk volt irigylésre méltó helyzetben, mert magas, homokos fekvésük miatt nem veszélyeztette őket az ár, mint a többieket. Így biztonsággal fogadhattak be menekülteket, innen már adott esetben nem kellett volna tovább futni az ott lakókkal együtt.


Késő délutánra értünk vissza a hivatalba, ahol az árvízi ügyeletes már nagyon várt bennünket. Jelezte, hogy telefonáltak a megyéről, hogy az egész heti munkáról, a védekezésről, az abban résztvevőkről, a befogadottak létszámáról községsorosan jelentést kell készíteni és azt este 9 órára a Megyeházára személyesen kell bevinni és leadni. Az volt a gond, hogy a hajnali, Hernádi féle dokumentumrendeléshez képest más paramétereket adtak meg, így az csak felhasználható forrásanyag lett.


Ráadásul hiányzott néhány fontos információ, ami a rövid határidő miatt már nem volt beszerezhető. Hernádi főhadnagy magához vette a feladatot, hogy majd ő készíti el a jelentést. Egy jó óra múlva, káromkodva jelezte, hogy ezt nem lehet adathiány miatt összesíteni. Látva tanácstalanságát, kérdeztem tőle:


- Megcsinálhatom én?
– Csináld Te nagyokos, úgy sem lesz jó! – állt fel az íróasztaltól, s kiment a szobából.


Nekiláttam, mert sürgetett az idő. Igaza volt Bandinak, mert sok szükséges adat hiányzott, vagy pontatlan volt. Nem tudtam másképpen megoldani a feladatot, csak úgy, ha tapasztalataim alapján ahol kel saccolok. Így készült el a jelentés.


Mikor jeleztem Hernádi főhadnagynak, hogy készen vagyok, azt mondta:
- Vidd le Te az Elnök elvtársnak aláírni, én le sem megyek veled. Vidd el te a balhét!
Félt egy esetleges, újabb kudarcélménytől. Lementem az emeletről az elnöki szobába. Spisák András már türelmetlenül várta az anyagot, hiszen valakitől hallotta, hogy gond van az adatokkal.

 

Átnézte, s majd így szólt:
- Jóska, hogy tudtad elkészíteni? Itt minden stimmel.
- Ami adat nem volt meg, azt tapasztalatból pótoltam – válaszoltam diplomatikusan.
– Szóval a hasadra ütöttél. Jól van, de ne áruld el senkinek – mondta cinkos mosollyal, majd így folytatta:
- Te viszed be a jelentést a megyére, s nem Bandi. Simon Endre már vár az épület előtt a gépkocsival.


Így is történt. Életemben először léptem be az impozáns Megyeházára. Kicsit késve, este fél tízre értünk be. Nem lett baj belőle, mivel ABC sorrendben vették, s nézték át a járások jelentését a megyei PV. törzs tagjai. A Vásárosnaményi Járás képviseletében a végén kerültem sorra, de mindegy is volt, mert mindenkinek meg kellett várni a megyei végeredményt tükröző összesítést és értékelést.


A mi jelentésünket nemcsak elfogadták, de a jók között említették. Megvallom, nem kis örömmel, büszkeséggel indultam este 11 óra körül hazafelé. Amikor beültem a Megyeháza előtt rám várakozó kocsiba, Simon Endre gépkocsivezető a volánra dőlve aludt. Nem észlelte a kocsi ajtajának csapódását sem, ezért szóltam neki:


- Endre, indulhatunk haza! – ő kapcsolt, és indult.
Felnéztem az ölemben lévő mappa rendezése közben, s láttam, hogy a téren, cikk-cakkban megy az autó. Vállát megrázva rákiáltottam:
- Mit csinálsz Endre?!
Az hirtelen fékezett, s megkérdezte: - Hol vagyok?
Mikor magához tért, megrázta fejét, s azt mondta: - Te Jóska, én aludva indítottam el az autót.


Kiszállt, a friss levegőn megtornáztatta magát, majd visszaült a volánhoz, s azt kérte:
- Napok óta alig pihenünk, fáradtak vagyunk, s hogy ne haljunk meg az úton, azért mert én esetleg elalszom, azt mondom neked, énekeljünk hazáig.
Ezzel én is egyetértettem. Énekeltünk nótákat, operetteket, slágereket, a több mint 50 km-en át, lassan haladva az újra szakadó esőben. Ezen az úton tanította meg velem Endre a „Haragszik az édesanyám” című közismert magyar nóta dallamára átköltött „Haragszik a kani-kani kutya” című örökbecsű, pikáns nótaváltozatot. Míg élek, nem felejtem el.

 

Éjfél után szerencsésen érkeztünk haza. Elmondtam az ügyeleten, a ránk váró Hernádi András főhadnagynak a jelentés leadásának történetét, aki kicsit irigykedve sikeremen azt mondta:
- Jó, rendben, gratulálok, délelőtt 10 óráig te vagy az ügyeletparancsnok!
Majd elment az irodájába lévő kanapéra lepihenni. Én a többi ügyelő derültségére köszöntem az ajándékot, s átvettem tőle az ügyelet vezetését.

 

Kapcsolódó cikk:

Az 1956-os forradalom




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!