szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

A szörnyű 1970-es árvíz

Sulyok József, 2013. febr. 19.


A májusi zöldár
 

Huszonhárom évesen én feleltem a vásárosnaményi járás Polgári Védelmi törzsének tervezési és szervezési feladataiért. Akkor még nem is sejtettem, milyen nehéz időszak vár rám!
 

A szörnyű 1970-es árvíz

Hernádi András főhadnagy irányításával, napi rutinként végeztük és ellenőriztük a járásban a lakosság és az üzemi, szövetkezeti dolgozók kötelező 15 órás polgári védelmi kiképzését, felkészítését.


Tananyag volt, mit kell tenni atomcsapás, természeti katasztrófa esetén, hogyan kell elsősegélyt nyújtani. A járás földrajzi helyzetére tekintettel, kiemelt szerepet kapott az előadásokban az árvízvédelem, s annak bekövetkezte esetén a kitelepítés, befogadás feladata. Erről minden településnek naprakész tervekkel kellett rendelkezni.


Meg volt határozva mivel, s melyik településre menekítik a kitelepítők a lakosságot, ha ár öntené el községüket, és hová fogadnák be, hogyan látnák el, a befogadók, ha más település lakossága kerülne hozzájuk. Az oktatásnál nem gondoltuk, hogy a tanultakat rövidesen a valóságban kell gyakorolnunk.


Váratlanul 1970. május közepén egymás után szakadtak át a gátak a Szamoson, a Tiszán. Közel 40 települést árasztott el a víz, hatalmas pusztításokat végezve. Öt-hatezer lakást, középületet döntött romba, illetve rongált meg a kíméletlen ár. Vásárosnaményban fel kellett készülni a menekülő lakosság fogadására.


Ezt a feladatot úgy kellett végrehajtani, hogy közben a Tisza, Kraszna, Szamos töltésein az itt élőknek is keményen védekezni kellett, mert azokban a napokban minden idők legnagyobb árhulláma terhelte az átázott gátakat, a szűnni nem akaró szakadó esőben.


Mindenki egyként munkálkodott legyen az civil, katona, vagy a polgári védelemért felelős. Szinte minden település kultúrházába, iskolájába szállást alakítottak ki.


A legtöbb helyen szalmát terítettek a padlózatra, plédet raktak rá és úgy altatták a tömegesen érkező szatmári menekülteket. A kisgyerekes anyákat lakásoknál fogadták be. A férfinép jelentős része az árterületen maradt védekezni, jószágot menteni, ellátni, vagyont védeni. Az élelmezésről - kapott nyersanyagból - a helyiek gondoskodtak.


A járási törzsben a mi feladatunk volt a települések közötti befogadandó létszámelosztás, nyilvántartás. Ez bizony nem volt egyszerű feladat. Ma már csak az idősebbek emlékezhetnek a kurblis, tekerős telefonokra, amelyeket előjegyzés után, telefonos kisasszonyok kapcsoltak össze a postán, ha egyáltalán volt szabad vonal. A Járási Tanácsnak egy Pobeda és három Varszava típusú személygépkocsija volt. Ezekkel jártuk a járást és alkalmanként Hernádi András törzsparancsnok Zsigulijával, ami akkortájt még olyan ritkán volt magánforgalomba, mint a fehér holló. Folytatása következik
 

Kapcsolódó cikk:

Török voltam az Egri csillagokban 2.

Adventi bűntudat

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!