A varázslatos virágpor gyűjtése

Sulyok Józsefné, 2015. okt. 01.

A virágpor főként a méhcsalád fehérje és vitaminigényének kielégítésében fontos. Az új nemzedék felnevelésében és a fiatal, belső munkások táplálkozásában nélkülözhetetlen.

Virágpor híján a dajkaméhek képtelenek ellátni legfontosabb feladataikat, a pempő és a viasztermelésben. Az idősebb méhek nagyon kevés virágport fogyasztanak.

A különböző növények virágpora nemcsak méreteiben, színben és alakjában, hanem tápértékében is változatos.

Egy méhcsalád évi virágporszükséglete 30-40 kg. Ez a mézfogyasztásnál jóval kevesebb. A növények nagyon eltérő mennyiségű virágport termelnek. A szél porozta növények virágporhozama sokkal nagyobb, mint a rovarkedvelőké.

Hazánkban a méhek csaknem mindenhol megtalálják a szükséges virágpormennyiséget. Kivétel az Alföld néhány erdőben és vízben szegény része. Virágporhiány ezeken a helyeken inkább csak a tavaszi időszakban érezhető.

A virágport a méhek főként külső munkássá válásuk kezdetén, 15-20 napos korukban gyűjtik. Ebben a munkában fontos szerepe van a testüket borító szőrzetnek.

A méhek egy-egy kirepüléskor általában csak nektárt vagy csak virágport gyűjtenek. Kevesen térnek haza vegyes rakománnyal.

A virágport a méhek a harmadik pár lábának kiszélesedő, szőrkoszorúval szegélyezett részében, az ún. kosárkában gyűjti össze, és szállítja haza.

A gyűjtésmódja a virág szerkezetétől és a virágpor tulajdonságától függ. A mák kelyhében a méh többször is meghempereg. A gyermekláncfű sok virágból álló virágzatához hozzátörölgeti testét. Egészen másképpen közelíti meg a lefelé lógó barkás virágzatokat. Ezek virágpora száraz, könnyű. A méh a gyűjtést a barka alsó végénél kezdi. Amikor rátelepszik, a barka megmozdul. A méh egész teste a virágpor színét veszi fel.

Azonnal megkezdi a virágpor összegyűjtését. Lábaival letörli a testéről, szájához veszi. Kevés nektárt ad hozzá, hogy a kosárkában való elhelyezésre előkészítse. Ezt gyakran a levegőben lebegve végzi, hogy lábait zavartalanul használhassa a virágpor összekefélésére. Máskor egyik elülső lábával a barkába kapaszkodva dolgozik. A testére tapadt virágpor összekefélgetése után újra megrázza a barkát összegyűjti a virágport és ismét a kosárkába rakja. Ha egy barkából kifogyott az érett virágpor, másikon folytatja a munkát. Addig dolgozik, amíg a kosárkája meg nem telik. A méh ügyel arra, hogy a két csomó tömege azonos legyen, ez a biztonságos repüléshez nélkülözhetetlen.

A méhcsaládnak évi virágporszükségletének begyűjtéséhez kb. kétmillió gyűjtő-utat kell megtennie.

A virágporral hazatérő méh üres sejtet keres rakományának elhelyezésére. Egyik virágporos lábát beledugja a sejtbe, aztán a második pár lábának tüskéjével a csomót a kosárkájából kimozdítja, és a sejtbe tölti. Majd ugyanígy jár el a másik lábával is, erről is lelöki a virágporcsomót.

Ezzel a gyűjtő méh feladatát be is fejezte. Indulhat újabb gyűjtőútra, de előtte egy kis pihenőidőt tart.

Kapcsolódó cikk: Készíts dióból kolbászt!