Az évelő metélőhagyma

Sulyok Józsefné, 2011. aug. 10.

A hagymafélék az északi féltekén általánosan előforduló növény. A metélőhagymát egyesek a Földközi-tenger vidékéről származtatják, mások szerint Közép-Ázsia az őshazája. Jelenleg Európán és Ázsián kívül már Észak Amerikában is termesztik.

Jellegzetesen hagymaszagú, lágy szárú növény, hengeres cső alakú, zöld levelekkel. Gyökérzete majdnem kizárólag szívógyökerekből áll, melyek a talaj mélyebb rétegeibe nem hatolnak le. A közönséges vöröshagymától eltérően – mely az először fejlődő gyökerek pusztulása után ismét gyökereket képez, azaz kétszer fejleszt gyökeret – hagymáján nem figyelhető meg gyökérváltás. A virágzati kocsány mindig levéltelen, csak tőállású levelei vannak. A gázcsere-nyílások kissé besüllyednek a felszínen, ami a hagyma jó szárazságtűrő képességére utal.

Az álernyős virágzat számos virágból áll, amelyeket kinyílás előtt közös buroklevél vesz körül. Az ernyők kicsik és felfelé állók, a virágok nyele tagolatlan. A virágok sugaras szimmetriájúak. A kocsányok általában rövidebbek a virágoknál, a lepellevelek hegyesek, szabadok, szép halványrózsaszínűek, ami miatt a metélőhagymát dísznövénynek is ültetik. A porzószálak rövidebbek a lepelnél, a tövükön nincs fog. A magház felsőállású, háromrekeszű, sok magkezdeménnyel.

A metélőhagyma, hívják snidlingnek is - Allium schoenoprasum - hidegtűrő növény, magjai 3-4 C-fokon csírázásnak indulnak, gyorsan fejlődnek. Levélzete kemény, száraz teleken károsodhat, de a növény akkor sem pusztul ki. A hagymafélék közül a metélőhagyma tűri legjobban a hideget. Kisebb árnyékban és gyenge fényben is termeszthető. A szélsőséges viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodik, a tűző napon is jól termeszthető. Erősen száraz, csapadékhiányos éghajlaton is megmarad. Őse kevés csapadékú vidékről származik, szárazságot jól tűrő növény. Az Alföldön a száraz, meleg nyarakat is jól átvészeli.

Az egészen szélsőséges talajtípusok kivételével minden talajon termeszthető. Közömbös vagy gyengén lúgos talajokon érzi jól magát, a túlságosan savanyú kémhatásúakat nem kedveli. Jó hozamot termékeny, megfelelő táperőben levő, jó szerkezetű és vízgazdálkodású területeken várhatunk.

Évelő volta miatt telepítés előtt ajánlatos alaposan feltölteni tápanyaggal a talajt. Viszonylag alacsony a foszfor és a káliumigénye. Magról vagy tőosztással, az év bármelyik szakaszában szaporítható. Ősszel vagy tavasszal telepítik általában. A talaj előkészítésénél vegyük figyelembe, hogy több évig egy helyen marad. Tőosztásra az ősz a kedvezőbb, szeptember végére készítsük elő a talajt, a tavaszi telepítése márciusban esedékes.

Magról egyszerűbb szaporítani, mert akkor a talajban mindig van annyi nedvesség, amennyi a keléshez elegendő. Nyári vetéskor a kelésig, öntözéssel tartsuk nedvesen a talajt és ne hagyjuk cserepesedni.

Évközi munka a gyomirtás, esetenként öntözni is lehet, de nem feltétlenül szükséges. Magfogáskor a teljes érés előtt szedjük le a magszárakat, majd utószárítás után csépeljük ki. Teljes érésben nagy vesztességgel lehet a magot betakarítani, mert könnyen pereg. Ősszel a megmaradt, elszáradt szárakat és elhervadt leveleket vágjuk le.

Régóta foglalkoznak hajtatásával. A töveket ősszel, a fagyok előtt földlabdával együtt szedjük fel, és pincében hűvös helyen tároljuk. Bármikor hozzákezdhetünk a hajtatáshoz. Cserépbe vagy más edénybe ültessük el a töveket, majd öntözzük meg és vigyük világos, meleg helyre. 20 fok körüli hőmérsékleten néhány hét múlva szedésre alkalmas lombot fejleszt. Túlöntözéstől óvakodjunk, különben a hagymák elrohadnak.

Régi kultúrnövény, már a középkorban is termesztették. Jellegzetes ízét a hagymaolaj adja. Ez az éterikus olaj elfogyasztása után a bőr pórusain kiválik, ezért aki hagymát eszik, jellegzetes hagymaszagot áraszt. A Földközi-tenger környékén, a skandináv országok lakóihoz hasonlóan, gyakran fogyasztanak hagymát betegségmegelőzés céljára. Étrendünkben nagyon fontos helyet foglal el a metélőhagyma, amelyet egész télen, cserépben nevelhetnek az ablakban. A leveleket levágva újra hajtanak. Tejelő állatok legeltetésénél vigyázni kell, hogy ne egyenek nagy mennyiségű metélőhagymát, mert a hagymaolajtól a tej hagymaszagú lesz.

Tipp! Receptek

Metélőhagyma-saláta

Hozzávalók: 30 dk metélőhagyma, 2-3 kemény tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, 5 dk füstölt sajt, borecet, 1-2 gerezd fokhagyma, olaj, só, salátafűszer.

Összevágjuk a metélőhagymát, összekeverjük az apróra vágott tojással, a finomra vágott petrezselyemzölddel, a reszelt sajttal, valamint az összetört fokhagymával. Ráöntjük az 1 dl borecetet, 0.5 dl olajat, megsózzuk, és végül leöntjük a salátafűszerrel készült mártással.

Metélőhagyma-mártás

Hozzávalók: 2 csokor metélőhagyma, 3 főtt tojás, 2 dl tejföl, só, cukor, citromlé

A tojások sárgáját összetörjük, és a tejföllel kikeverjük. Cukorral, sóval, citromlével ízesítjük és belekeverjük az apróra vágott metélőhagymát.

Kapcsolódó cikk:

Uborka ruszli

A Medveghagyma-virágzás ünnepe

Vöröshagyma a sebgyógyító