Díszbab, ami jóízű is lehet
Sulyok Józsefné, 2012. máj. 09.
Elképzelni is nehéz, hogy élhettek őseink Kolumbusz előtt itt, Európában bableves, babgulyás, babsaláta és babfőzelék nélkül. No és hogyan élhetünk mi díszbab nélkül?
Szerintem sehogy. A legtöbb kertben és majdnem minden ház körül van valami takargatnivaló: egy csupasz fal, sufni, komposztáló, rozzant kerítés. A futóbab (Phaseolus coccineus) mindezeket előnyösen eltakarj, miközben tűzpiros virágaival gyönyörködtet és termését kínálja nekünk. Bátran szedhetünk belőle zölden főzeléknek, féléretten fejtett bablevesnek, s végül kicsépelhetjük szárazbabnak.
A bab számtalan fajtáját ismerjük. Vannak sárga, zöld, tarka és vörös hüvelyű fajták. Virágainak színe a fehértől a rózsaszín minden árnyalatán keresztül a tűzpirosig terjed. A magjai pedig annyiféle színben, formában és mintában pompáznak, hogy akadnak gyűjtők, akik úgy cserélgetik őket, mint mások a bélyeget.
A bokorbabot április végétől július végéig vethetjük és az igényeinknek megfelelően folyamatosan szedhetjük a fagyokig. 30x30 centiméterre lévő fészkekbe 4-5 magot tegyünk, vagy 40 centiméteres sortávolságra húzott, 4-5 centis barázdába 3-4 centiméterenként vessünk 1-1 magot. A változó színű fajtákból összeállított bab-együttes szép látvány, ha időnként megöntözzük és gyommentesen tartjuk.
A karós babot, és idetartozik a piros-virágú díszbab is május elején vessük. Félméterenként 2-3 szemet egy-egy fészekbe. Futtathatjuk kerítésre, falra, rácsra vagy négyesével, hatosával, sátorszerűen összekötött karóra. A kétméteres bambusznádakból kifejezetten dekoratív tám-rendszer építhető, de természetesen bármilyen más anyag is megteszi. A bab szereti a széltől védett, sűrűn beültetett kiskerteket. Párás, félárnyékos helyen érzi jól magát. Az öntözést nagyon meghálálja. Gyorsan növő hajtásai szinte szemmel követhetően tekerednek a karóra és egymásra, folyamatosan virágzanak, teremnek a késő őszi fagyokig.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter GoogleStartlap
