szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Egy pici mese a vesszőkaktuszaimról

Szépzöld, 2015. febr. 16.


Ebben a bolondos, kissé felfordult vagy inkább kifordult és elhúzódó évszakváltásokban úgy érzem szinte összefolyik az idő.

Egy pici mese a vesszőkaktuszaimról

Máskor novemberre minden növényem régen beköltözött. Túl voltam minden fontos kerti teendőn, csak a gyümölcsfák szűnni nem akaró levél hullása, gyűjtése adott munkát egészen az első hó megjelenésééig.

Most ősszel virított a fű, míg a diófák  már október végére az összes levelüktől megszabadultak. A dézsás növények, a kaktuszaim pedig az utolsó éltető perceket is kihasználva csak a legkritikusabb idő előtt költöztek téli pihenőhelyükre.

Gyorsan körbe futottam még a kertet, nem maradt-e valamelyik zugban egy érzékeny cserepes növényem. Érdemes volt szétnéznem. A vesszőkaktuszos kompozíció majdnem kint maradt! Pedig nagyon is szem előtt volt!

Gyorsan felkaptam az almafa alól ahol egy kiszáradt, szép göcsörtös farönkön trónolt egész nyáron. Egy kis tisztítás, vizsgálódás. Alaposan átnéztem kívül, belül. Nem szerettem volna vele együtt valami idegenlégióst is bevinni a lakásba. Felkerült egy szekrény tetejére, ahol úgy gondoltam jó helye lesz. Nincs  meleg, közepesen jó fényviszonyok vannak, mivel öntözni sem kell túl gyakran, az új otthon éppen tökéletes számára.

Bevallom, nem sokat törődtem vele az elmúlt szezonban. Elfoglalt a kis veteményesem, egyéb gondok. Egy végtelen rohanás volt az életem. Talán emiatt is éreztem, hogy összemosódnak az évszakok, szalad velem az idő, a tennivalók pedig gyűlnek, gyűlnek…

Így teltek a késő őszi, borús hetek. Tovább hajszoltam a napokat, miközben egyre arra vártam hogy  egy kis napsütéstől újra visszatérjen a valódi jókedvem.

Egy alkalommal eszembe jutott, illene öntöznöm már ott fenn magasan is, a szekrény tetején. Hoztam a legmegfelelőbb eszközt, odaállítottam a szekrényhez, és ahogy felnéztem, abban a pillanatban belém nyílalt a felismerés!

A vesszőkaktuszaim virágoznak, és én nem is tudok róla! Hárman egy cserépben! A létra tetején állva bámultam a jelentéktelen kis virágcsodákat.

 Esztétikai és praktikussági okból költöztettem őket össze valamikor. Azóta semmi különös nem történt velük.  Számomra azért lett mindez mégis szenzáció, mert nálam még soha sem virágoztak. Talán kicsi lelkiismeret furdalásom is lett, mert igaz el nem hanyagoltam, de kissé megfeledkeztem három növényéletről, és még is hálásak voltak érte.

Mosolyt csaltak az arcomra, mert igen, a legkisebb öröm a legszebb öröm, ami bármikor fel tud vidítani.  Még egy szürke, hideg fázós téli napon is.

Cikket írta: Mayerné Borics Erzsébet

Kapcsolódó cikk: Így csalogassuk a méheket a kertbe!




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!