Elképesztő trópusi orchideák

Sulyok Józsefné, 2015. júl. 07.

Nevüket mindig legendák övezték. Mondták őket húsevőknek, holott nem azok, mérgezőnek, pedig nem tartalmaznak mérgező anyagokat.

A „csodálatos” jelzőt ritka szép virágokkal azonban mindenképpen megérdemlik. Akár néhány cm-es növényen ül az orchideavirág, és csak apróka méretű vagy 2-3 méteres növényen nyílik tenyérnyi óriásként, minden más virágtól eltér jellegzetes szerkesztésével. A nektárt kereső lepkéket, rovarokat vagy madarakat a feltűnő színekkel s az erős, fűszeres illatokkal csalogatja. A toktermésben rengeteg mikroszkopikus méretű mag fejlődik, egy-egy termésben akár 2 milliónyi is.

A mag szél útján terjed, de csírázni csak meghatározott gombafajok jelenlétében tud. Az orchideáknak ugyanis jellemző tulajdonsága a szimbiózis is. A sarki vidékek és a sivatagok kivételével mindenütt élnek Földünkön orchideák, s az egész világon szigorúan védett.

Hazánkban 45 orchideafaj őshonos. A kosborok talán a legszebb vadvirágaink. A 25.000, egyes szerzők szerint ennél is több faj 85%-a azonban a trópusok és szubtrópusok lakója. Az orchideák zöme úgynevezett epifita (fán lakó, de nem élősködő) életmódot folytat. Különleges gyökérzetükkel a fák kérgébe kapaszkodnak. A gyökerek képesek a levegőből vizet felvenni, sőt asszimilálni is. A szár megvastagodásából képződik az ún. álgumó, amely tartalék tápanyagot és vizet raktároz.

A 17. sz. elején Hollandiába hozták be az első trópusi orchideákat. A kertészek csak nehezen jöttek rá üvegházi tartásuk titkára. A 19. században valóságos „orchidealáz” tombolt, amikor egy-egy szép virágú növényért vagyonokat fizettek. Ez volt az orchideavadászat kora, amely sajnos sok fajt pusztított ki.

Ma már pontosan kidolgozott receptek vannak nevelésükre, nemesítésükre. A titokzatosság köde felszállt, de szépségük megmaradt, s népszerűségük napról napra nő.

Kapcsolódó cikk: Az egyszikűek könnyedségének titka