Élősködik, tehát van! 4 élelmes növény

Sulyok Józsefné, 2013. júl. 02.

Ismerjünk meg négy olyan élőlényt, melyeken ez a leleményes életforma tagadhatatlanul otthagyta a nyomait. Egyesek nem is zöldellenek, viszont kifejezetten zöld növények gyökereit választják táplálékul. A különféle domborzati viszonyok sem jelentenek akadályt számukra, síkságtól a hegyvidékig bárhol megélnek.

Az a mód, ahogyan a növények táplálékot felveszik, hatással van a külső formájukra. Ez legegyszerűbben a rovarevő növényeknél figyelhető meg. Az ilyenfajta táplálkozási módszert mixotrófnak nevezzük.

További példa a vegyes táplálkozásra az edényes anyanövények gyökereinek gombaszövedékekkel való együttélése, ahogy azt az orchideák esetében láthatjuk. Ám ezt a táplálkozási módszert más növények is ismerik. A gombafonalak a gyökérszövetekbe nyomulnak be és ott szaporodnak vagy pedig sűrű szövedékként körülnövik a gyökérzet felszínét.

Számos edényes növény, amely nitrogénben szegény talajon él, fél-parazita módon jut táplálékhoz. Gyökerük összenő a réti növények gyökerével. Tipikus képviselői az ilyen növényeknek a tátogófélék, mint például a csormolyák, a kakascímerek vagy a görvélyfüvek. Érthető, hogy a részleges élősködés nem marad hatástalanul az érintett növények anatómiai jegyeire.

Zöldvirágú körtike - Pyrola chlorantha

Csupasz, legfeljebb 25-30 cm magas évelő, melynek szára keskenyen-szárnyasan szegletes, levelei kerekdedek, csúcsukon kicsípettek, tőlevélrózsában rendeződnek, virágzata ritkás. A virágzat csészelevelei szív vagy háromszög alakúak, fehér szélűek, a párta zöldessárga árnyalatú. A virágok és a toktermések bókolók. Többnyire világos erdei fenyvesekben, erdőkben, homokos, száraz talajon nő, szimbiózis jellemző rá.

Egyvirágú körtike - Moneses uniflora

Az egyvirágú körtike csupasz, mintegy 15 cm magas, felálló, szögletes, 1-2 virágot hordozó szárú évelő. Levelei tőlevélrózsát alkotnak, kerekdedek, szélükön finoman csipkés-fogasok és télállók. Mind a csésze, mind a párta rövid pillás szőrű. Egyenes toktermése felülről nyílik. Csüngő virágai jellegzetesek. Ez a faj nedves, mocsaras erdőkben él, többnyire szórványosan, a síkságoktól az alhavasi övig.

Homoki vajvirág - Orobanche arenaria

Ez a növény tekintélyes, akár 50 cm magas szárat képez, mely alul gumóra emlékeztetően megduzzadt, és viszonylag sűrűn elhelyezkedő pikkelyek borítják. Fürtös virágzata hengeres-tojásdad, a virágok felállók, pártájuk tölcsérszerűen kiszélesedik, feltűnően kétajkú. Ez a növény elsősorban a mezei üröm élősködője, vagyis homokos és gyengén benőtt területeken fordul elő, a síkvidéktől a dombos területekig.

Galajfojtó vajvirág - Orobanche caryophyllacea

Nem zöld növény, amely zöld növények földalatti szervein, legkivált a galajfélék gyökerein élősködik. Szára a talaj felett gumóhoz hasonlóan duzzadt, pikkelyes levei vannak. Virágai végálló, tömött fürtbe tömörülnek. A párta feltűnően kétajkú. Ez a faj száraz, napos lejtőkön, elsősorban bázikus kőzeten, egész Európában előfordul, Franciaországtól Ukrajnáig, beleértve a Földközi-tenger mellékét is.

Kapcsolódó cikk:

A buddhisták szent csodanövényei