szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Etikett a falusi bálokon

Sulyok József, 2008. márc. 25.


Örökérvényű gondolat az 1930-as évekből az emberi Természetről:
„Lassú vizű patak a néplélek, néha fenékig tiszta, néha elposványosodik, szétterül, megzavarosodik,…nehéz rajta eligazodni.”
 

 

A különböző ünnepekhez, munkák befejezéséhez kötődtek a bálozások. Mivel ritkán volt, nagy volt a készülődés a fiatalság körében. A bál rendezősége intézte a díszítést attól függően, hol rendezték a bált. /Épületben, pajtában, sátorban/. A nagyobb településekről színes krepp-papírt hozattak, díszeket készítettek, fenyőágat, évszaknak megfelelő virágot, /orgonát, tulipánt, futórózsát, mezei virágot, stb…/ raktak fel. Sok helyen a lányok nagy virágkoszorút fontak és a választott legény oldalán vitték el a bálba, ahol a rendezőség a kiválasztott legszebb koszorút akasztotta a díszhelyre. A bál végén, aki a legtöbb belépődíjat fizette be, az kaphatta meg a legszebb virágkoszorút. Ha azt idegenből jött bálozó fiú kapta meg és az lovas kocsin, szekéren jött akkor a lova nyakába akasztva vitte haza. Helyi fiú hazamenőben a vállán átvetve vitte haza a „kifogott lány„ koszorúját. 

 

A bál kezdése nem volt pontos időhöz kötve. Vacsora után kezdődött amikor, már elegen összegyűltek, s a fogadott zenészbanda rázendített. Mindig a legény fizette a lány belépődíját, de a lányt kísérőkét nem. Legény mehetett egyedül bálba, lánynak nem illett, mert úgy sem kérte fel senki táncolni. Legfeljebb néhány italos legény ujjával intett, hogy jöjjön vele táncolni. Ez megszégyenítő, sértő tettnek számított. Az is szégyennek számított, ha a lányt valamilyen asszonynép, - anyja, nénje, keresztanyja, - nem kísérte el. A kísérők hozták, őrizték a karos kosárba kötött „komakendőt” amibe süteményféle: - kalács, pogácsa, béles, csőröge, fánk, stb…- volt. Amiből éjfélkor, - amikor a banda is kenyeret, szalonnát „rostokolt” – kínálgatták a legényeket és egymást a lányok és kísérő asszonyok. A kísérők és bálozók között napokig téma volt a bál után, hogy kit vittek először táncba.

 

Házasembernek, férjes asszonynak nem illet egyedül menni a bálba, csak együtt. Az asszony – mert úgy tartották, hogy az már az ura tulajdona, - csak annak engedélyével mehetett tánca mással. Ellenkező esetben gúnyolódva szóltak a férjének, hogy „nálatok hajó mellett jó a ladik?” A veszekedés, verekedés sokszor bizony ilyenből támadt. Szerencsére legtöbbször csendőr is vigyázta a rendet, s ha kellett a kötekedőt „lepofozta”, rendreutasította s figyelmeztette az illő modorra, s ha a legény megfogadta, megígérte visszamehetett a bálba. A zenészek éjfélig főleg csárdást húztak. 3-4 nóta volt egy tánc, akkor kis szünetet tartottak, – ittak, gyantáztak, – s ez alatt vissza lehetett kísérni a lányt a helyére. A tánc alatt nem illett a lányt lekérni. Éjfél után volt először hölgyválasz, zeneszámrendelés fizetés mellett.

 

Sokszor előfordult, hogy mindenki más nótát, dalt akart rendelni, hallani. Ezekből alakultak ki a veszekedések, verekedések. Bizony sokszor készültek rá a legények és ütő eszközöket dugtak el a bál előtt a környéken, hogy szükség esetén kéznél legyen. A legények a szünetekben át-át mentek az ívóba egy kis borért és ittas állapotban könnyebben ment a sértődés, sértegetés, féltékenykedés, kötekedés. A kisebb dulakodást, verekedés körbeállva nézték a lányok is, s akiért verekedtek nagyon büszke volt magára. Komolyabb verekedésnél a családok is egymásnak estek, sokszor az asszonyok is részt vettek benne, így védve urukat. A férfierő, a bátorság, a vakmerőség pozitív tulajdonságnak számított. A falusi ember szemében azt garantálta, hogy ez egy erős, kemény ember, majd meg tudja védeni családját is, boldogulni fog. A gyenge, gyáva, alamuszi legény a lányoknak sem kellett, csak ha már nem volt más. A bálokban többször a bicska, kisbalta, fokos is előkerült, s nem egy esetben gyászos vége lett a mulatságnak. 

 

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!