Eukaliptusz, nemcsak a koalák kedvence

Sulyok Józsefné, 2012. dec. 17.

Ausztrália legjellegzetesebb fája a mirtuszfélék családjába tartozik. Ez a legmagasabbra és a leggyorsabban növő, lombhullató fafajta. Gazdaságilag meghatározó szerepet tölt be, de emellett a koalák szinte kizárólagos csemegéje is. De miért hívják árnyék nélküli fának?

Az európaiak először Tasmánián találkoztak ezzel a fával, több mint 220 évvel ezelőtt. Magjait 1777-ben hozták és vetették el Angliában. Megközelítőleg 600 eukaliptuszfajt ismerünk. Elterjedési területük az óceán menti forró sivatagoktól a magas hegységekig húzódik. Az ausztráliai erdők háromnegyed részét eukaliptuszok alkotják, amelyek nagy része a sivatagi és a hegyvidéki fajokon kívül hatalmas termetű, örökzöld fa. A legnagyobb példányok törzsének átmérője 25 m, magasságuk pedig meghaladja a 100 métert is.
A legnagyobb ma is élő egyed egyike a Victoriai szövetségi államban, a másik Tasmániában található.

Az eukaliptuszok nagyon gyorsan nőnek, 100 éves korukban elérhetik a 100 méteres magasságot. Különösen gyorsan nőnek az első 10 évben, a későbbi növekedésük lassul. A 25 éves eukaliptusz faanyaga kétszázszor több az azonos korú tölgy faanyagánál, és tízszer gyorsabban nő, mint a tölgyek. Az 5 éves példányok már igazi erdőket alkotnak.

Egyes fajok az illatszeriparban és gyógyászati célokra használt illóolajat, míg mások nagyon kemény-fát szolgáltatnak. Sok eukaliptuszfaj, főleg a nedvesebb területeken élők, alkalmazkodtak a nagyarányú párologtatáshoz, ezért nagyon sok vizet képesek elpárologtatni.

Méltán rászolgáltak a „szivattyúfák” névre. A kifejlett példányuk egy év alatt 15 tonna vizet párologtat el. Az eukaliptuszok ezt a tulajdonságát sok országban a mocsarak kiszárításánál hasznosítják. Így csapolták le Portugália nagy kiterjedésű mocsaras területeit is.

A fa ellenáll a kártevőknek, nagyon tartós, nehéz, nem korhad, sok csersavat és gyantát tartalmaz. Elsősorban az építőiparban, a hajógyártásnál, főleg a víz alatti konstrukciók építésénél használják fel. A faanyag fehér vagy sárga, egyes fajoké piros, szürke vagy barnás. Minden szempontból első osztályú, szép rajzolatú és jól fényesíthető. A fából készült parketta padlóápoló nélkül is csillog.

Ugyancsak nagyra értékelik a leveleit, főleg a belőlük préselt olajat. A legtöbb illóolajat az idősebb, sarlószerűen hajlott levelek tartalmazzák. Az olajat a kozmetikai iparban, a cukrászatban és gyógyászati célokra használják. Fő alkotó része a cineol, mely fertőtlenítő hatású, több betegség kórokozóját ártalmatlanítja. A szétporlasztott illóolaj frissíti a helyiségek levegőjét, a benne lévő fitoncidok elpusztítják a kórokozókat, penészgombákat és egyes káros rovarokat.

Az eukaliptuszfajok nemcsak méretükkel különböznek egymástól, hanem a virágzatban és a levelekben is. A fiatal egyedek levelei jelentősen különböznek az idősebb példányok leveleitől. Oválisak, átellenesen nőnek. Az átellenes levélállást felváltja a szórt levélállás, a levelek hossza eléri a 30 centimétert is.

Az eukaliptuszokat „árnyék nélküli fának” is nevezik, mivel a leveleik a beeső fény irányával párhuzamosan állnak, így a napfénynek alig vannak kitéve. Az erdő csábítja a hűsölni vágyó embert, de valójában az ott sétáló teljesen ki van téve a perzselő napnak.

Érdekes tulajdonságuk még, hogy kérgük minden évben nagy lapokban leválik, és cafatokban lóg a törzsön. Az eukaliptusz azonban olyan gyorsan vastagodik, hogy öreg kérge hamarosan szűknek bizonyul, ezért hosszanti irányban repedezik, és hosszú csíkokban lóg lefelé.