Fess sáfrányos szeklicével!

Sulyok Józsefné, 2014. jan. 30.

Hívják pórsáfránynak is, Afrikából származik, Európában több helyen is termesztik. Egyéves, elágazó karógyökere van, szára fénylő, sárgásfehér, 50-150 cm magasra is megnő, felső részén elágazó.

Levelei szórt állásúak, hosszúkás tojásdad alakúak, olajzöld színűek.

A virágzat fészkei gömbölydedek, a fészkeket bőrszerű, szúrós, kemény pikkelyek veszik körül. Virágai mind csövesek, pártájuk hosszú, kezdetben narancsszínű, majd száradáskor vörös színű. Termése 5-6 mm hosszú, alakra a napraforgó terméséhez hasonló, fehér színű kaszat. Júliustól augusztus végéig virágzik.

A sáfrányos szeklice - Carthamus tinctorius - csöves virágai szolgáltatják a drogot, melyet a teljes virágzás után, folyamatosan gyűjtik. Amikor a virágok már hervadni kezdenek, a fészekből kicsípik. A leszedett virágokat árnyékos helyen vagy szárítóban gyorsan kiszárítják. A száraz anyagot nedvszívó, ezért zárt edényben kell tárolni.

Magtermesztés esetén az állomány egy részét meghagyják, és arról virágot gyűjtenek, csupán a magvak érése után aratják le, és csépelik ki. Amennyiben elvirágzás után gyűjtik a virágot, amikor a csöves virágok már elhervadtak, még augusztusban csíraképes mag aratható.

A jól szárított és kezelt anyag lángvörös színű, kesernyés ízű és fűszeres illatú. A virágokban kétféle festékanyag van. A szaflorsárga, amely vízben oldódó, de nem tartós és nem használt. A szaflorvörös, amely vízben oldhatatlan és az iparban, mint zsírban oldódó vörös festékanyag használatos.

A virágok főzetét fulladás és köhögés esetén használják. Szaflór néven a borászatban is ismert. Magjában zsíros olaj van, amely étkezési célokra is használható.

Kapcsolódó cikk:

A portyázók kedvence, az egészséges zab