Szabadidő

A decemberi asszonyi ünnepek közül a legjelentősebb a december 13-i ún. Lucázás. Ilyenkor az asszonyoknak tilos volt dolgozni, arra is vigyáztak, hogy ezen a napon az első látogató férfi legyen, a hölgyek ezen a napon még a szomszédba sem mentek át, mert elvitték volna a szerencsét.

Napjainkban sok mindenre gondolunk a fonó szó hallatán, de valószínű, hogy az erkölcstelen, illetlen, erotikus szavak nem jutnának eszünkbe ebben az összefüggésben. Pedig az ún. asszonyi ünnepek sorába tartozó tevékenység sokaknál szigorúan tiltott dolog volt.

Lassan elér bennünket a decemberi ünnepi őrület. Nem kell feltétlenül sok pénzt kiadni a drága csillogó-villogó díszekért, hiszen a kézügyességünk és némi só-liszt gyurma is elegendő.

Az a szotyit áruló, elvetemült, áruló!

A méhcsalád a számára kedvezőtlen időjárásra felkészül. A rövidebb hordástalanságra kevés méz és virágpor tartalékolása is elegendő. De a téli időszak sokkal tartósabb, ezért arra előrelátóbban, gondosabban fel kell készülni.

Gyermeksarok: versek, mesék, mondókák a legkisebbeknek!

Egy mára már szinte teljesen letűnt kor szokásait elevenítjük fel, amelyek az őszt színesítették meg az emberek számára.

Méltósággal kellene egyszer visszamenni, kinek, kinek rendeltetése szerint. Látatlan cél felé némán útra kelni, mikor testünktől lelkünk búcsút int.

A bank az eget verdeste, a kártyát inkább verd este!

Az ország legnagyobb kirakodóvására Debrecenben felér egy igazi időutazással. Ha bekeveredünk a közepébe, akkor ott aztán van minden. Gólyalábakon járó kikiáltó dobolja világgá a régi idők vásárát, kínálják a házi sajtokat, lekvárokat, friss alapanyagból készült házi különlegességeket kóstolgathatunk, a kézművesek utcájában fazekasok, fafaragók, ékszerkészítők és más mesterek műveiben gyönyörködhetünk. És közismert arcokkal is találkozhatunk!

...Három éves koromban, játszottam a koromban...

Lenyűgöző a szervezettség és az a céltudatosság, amely a méhcsaládokat jellemzi. Áldozatkész módon nap, mint nap elindulnak felfedező útjukra vállalva a veszélyt. Létezhet olyan, hogy a méheknek nincs kedvük dolgozni és lustálkodnak egy kicsit? Nézzük, mi is az igazság!

Valóban volt ősszel tartották az ún. leányvásárokat. Ezek hosszú évtizedek óta már csak nevükben voltak vásárok, valójában a fiatalok ismerkedési lehetőségei voltak. De hogyan is zajlott az adás-vétel?

...Pördül egyet, pördül kettőt, majd eldől a parkettán, mint egy hisztis, pici gyerek, alvás helyett, délután...

...Nem ül már némán, merengve, a vízre hajló ártéri jegenye törzsén, nézve, mi újat festett a természet ecsetje...

...Most e táj kihalt, sivár, ahol télen hó és sí vár....

...Némelyik irodalom, inkább csak iroda lom...

A méhek tökéletes rovarrá válása utáni első napjait a szülőháznak homályában tölti. Az idősebb testvérek az új nemzedéket kezdetben a környezet minden káros hatásától megkíméli. Az otthon melegében nem fenyegeti a szélsőséges időjárás, a környezetben élő kártevők sem.

...Mondjon, kérem címet, nevet. Nem tréfálok! Minek nevet?...

Ismert a rovarvilágban, hogy sok esetben a nőstény egyeddel párosodó önfeláldozó hím elpusztul. Ez a sors vár a méhek világában az anyával párosodó herére is. Mi az a fiasítás? Hogyan párzik az anya? Hogyan fejlődnek a méhegyedek?