Így készül a komposzt, ha a giliszta segít
Sulyok Józsefné, 2016. jan. 28.
Minden kisiskolás tudja már, hogy értékes állat a giliszta. De ezen túl hogyan fordíthatjuk hasznunkra a kis földben lakó munkáját?
Bár mindig hasznosnak tartották, néhány év óta különösen sokat foglalkoznak a tudósok a giliszták szerepével a hulladékok lebontásában.
A földigiliszták - Lumbricidae - szerves anyagokkal táplálkoznak. Az emésztés során a hulladékot egyszerűbb felépítésű anyagokká bontják, s ezek kis gömbök formájában kerülnek ki az emésztőcsatornájukból.
A gömböcskékben a tápanyagok a növények számára felvehető formában vannak jelen, s lassan, a növény igényeinek megfelelően válnak szabaddá.
A giliszták a földi járataikat váladékaival fedik be, a gyökerek ezekben a járatokban könnyen fejlődnek, utat törnek, és egyben kész tápanyagot találnak. A talaj víztartó képessége is jelentősen emelkedik.
További előnyük, hogy a szerves hulladékok felaprózása folytán segítik, támogatják a mikrobák tevékenységét, enzimek egész sora termelődik. A talajban, istállótrágyában vagy komposztban élő giliszták meggyorsítják a lebontás folyamatát, és olyan végterméket nyerünk, amely javítja a talajt, és a növény jó tápanyagellátáshoz jut.
Ezen túl a giliszták fokozzák a növények kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló-képességét. Az almafa varasodásának kórokozója az ősszel lehulló levelekben is áttelel. A fertőzött leveleket feldolgozó giliszták azonban a levéldarabkákkal együtt megemésztik a gomba-spórákat is, ezzel a következő évi fertőzést jelentősen visszaszorítják.
A gilisztahumusz a növényi növekedést serkentő aminosavakon, enzimeken, antibiotikumokon kívül kovasavat is tartalmaz. A vizsgálatok szerint, a kovasav hatására szilárdabb növényi szövetek alakulnak ki, melyeket a tetvek, gomba-spórák, stb. nehezebben képesek megtámadni, inkább a gyengébb, lazább szövetű tápnövényeket rohamozzák meg.
Bizonyos ráfordítással magunk is tudunk gilisztát szaporítani. A tenyésztéshez alkalmas ládák elkészítése után be kell szerezni a megfelelő gilisztafajt.
Az úgynevezett trágyagilisztát a horgászok csalinak használják. Ezek az állatok leginkább istállótrágyában vagy komposztban találhatók, viszonylag rövid életűek és nagyon gyorsan szaporodnak.
A gilisztáknak az az előnyös tulajdonságuk, hogy mindig a talaj felső rétegében vannak. Ha egy réteg szerves anyagot már megemésztettek, a frissen ráhelyezett felső zónába vonulnak. A gilisztakomposzt termelésére olyan ládát építsünk meg, hogy a már feldolgozott kész anyagot alulról folyamatosan ki tudjuk szedni. Így a giliszták mindig bennmaradnak a ládában, és a friss felső rétegben tudják folytatni a munkájukat.
A giliszták a szerves anyagok feldolgozásával csodát művelnek. Hasznosítanak a pázsitnyesedéktől kezdve a konyhai hulladékon keresztül szinte minden szerves anyagot. Még a nedves újságpapírdarabok sem jelentenek kivételt, de csak mértékkel adagoljuk.
A gilisztakomposzt termeléséhez beállított ládát a kert védett, meleg részére helyezzük el, mert lakói 7 fok alatt nem dolgoznak, és fagyos földben elpusztulnak. Optimális működési körülmény számára a 20-24 fok, állandóan nedvesen tartott közeg. Hűvös időben takarjuk le a gilisztatenyészetet egy régi szőnyegdarabbal, hogy lehetőleg minél több meleget tároljunk benne.
Hőségben nedvesítsük meg a ládában lévő anyagokat, inkább legyen túlságosan nedves, mint egy kicsit száraz.
Kapcsolódó cikk: Barátságosabb háztartás
Facebook Twitter GoogleStartlap
2021.október 11., hétfő / 10:21