Így lúgosíts hajdinával és kölessel!

Sulyok Józsefné, 2014. febr. 04.

Ismerjük meg ezt a méltánytalanul elfeledett két gabonafélét, amelyek amellett, hogy az egészségünket szolgálják még a fogyókúrában is óriási segítséget nyújtanak.

Hajdina, más néven pohánka

Közép-Ázsiában, a Himalája vidékén őshonos, a keserűfűfélék családjába tartozik. Ezen a területen termesztették először, Kínában a 10. század óta kultúrnövény. Európában a középkor végén vált ismertté a mongol, török népek által, Magyarországra Ausztriából került be. Fő termőterülete ma is a határ menti Őrségben van.

Európában a termesztése háttérbe szorult, tápanyagban szegény, homokos területekre korlátozódott. Igénytelen, 10-12 hetes tenyészidejű növény, nektárban gazdag virágai vonzzák a méheket. Hántolt magja szinte minden nép étrendjében szerepel, Ausztria környékén, Németországban, Oroszországban köretként fogyasztják. A magjából készült liszt alacsony sikértartalmú, kását, lepényt, darát készítenek belőle, háziállatok tápláló gabonája. Magjának alakja a bükkfa magjához hasonló, színe feketés-sötétbarna színű és fűszeres ízű.

Alkotó elemei a szénhidrát, fehérje, zsírsavak, ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok (B1,- B2,- E,- P,) található benne. Rendszeres fogyasztásával korlátozódik a túlzott nátriumbevitel, nagyon alacsony nátriumtartalmú élelmiszer. Őseink, a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták.

A hajdina - Fagopyrum esculentum - rutin tartalma erősíti a kötőszövetet és az érfalakat, részt vesz a sejtfal regenerálódási folyamatában, kiemelkedően magas rosttartalma gyorsítja az anyagcserét. Fogyasztásával megelőzhető a székrekedés, és a vastagbél, a végbél daganatos elváltozása. Szénhidrátjai lassan szívódnak fel, így a vércukorszint-emelőhatása kevésbé erőteljes, mint a búzából készült ételeké. A cukorbetegek étrendjébe jól beépíthető. A Candida által fertőzött betegek étrendjét is színesítheti, fogyókúrázók is előszeretettel fogyaszthatják, csökkenti az éhségérzetet és a tápanyagok felszívódását.

Melegítő hatású étel, fogyasztása főleg télen javasolt. Felhasználás előtt a hajdinaszemeket áztassuk be 1-2 órára, a szemek megduzzadnak, így főzési idő lerövidül. Ha beáztatás és főzés előtt megpörköljük a hajdinamagokat, a belőle készült étel dióhoz hasonló ízűvé válik. A pörkölésnek még annyi az előnye, hogy a főzés során a szemek nem ragadnak össze.

Sokféleképpen használható, főleg desszertként, köretként, stb. Az egész magból levest, lepényt, lisztjéből palacsintát, süteményt, darájából kását készíthetünk.

Köles

A pázsitfűfélék családjába tartozó kultúrnövény, újkőkorszakban Közép-Európában gabonanövényként termesztették. Kínában már i. e. 700 körül is kultúrnövény volt. A magokat a mindenkori uralkodó vetette el hagyományos szertartás mellett. Ma is főleg az ázsiai népcsoportok gabonanövénye. Több régészeti lelet is bizonyítja, hogy hazánkban a honfoglaló őseink vezetőinek asztalán a köleskása és a köles-lepény volt a legfontosabb étel. A kukorica elterjedéséig a magyarság fő gabonája volt.

Az 1980-as évekig szinte teljesen eltűnt a konyhánkból, csak az állattakarmányozásban volt jelentősége, de napjainkban újra előtérbe került. Sokféleképpen hasznosítható, rövid tenyészidejű, kevés művelést igényel. A köles-magok apró szeműek, gömbölyűek, okkersárga színűek.

A köles szó finnugor eredetű, a növényt őseink már az őshazában is fogyasztották. Hazai magleletünk a honfoglalás korából származik, az egyik vezér sírjából nem csak magvak, hanem köles-kása- maradványok is kerültek elő.

A köles az egyetlen lúgos kémhatású gabonaféle. Keményítőben szegény, a gabonafélék közül csak a zabban van kevesebb keményítő. Összetevői a fehérjék, aminosavak, telítetlen zsírsavak, ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok. Magas fehérje és alacsony szénhidráttartalmú, cukorbetegek, májbetegek, fogyókúrázók ideális tápláléka, segíti a máj regenerálódását. Liszt-érzékeny betegeknek is jó, mert nem tartalmaz glutént, könnyen emészthető.

Használat előtt mindig meg kell mosni, főzés során megduzzad, 5 dk köleshez 5 dl víz szükséges, 15-20 perc alatt megfő. Régen ünnepi alkalmakra kenyeret, rétest sütöttek belőle, és a hurka, káposzta töltőanyaga volt, de italt is készítettek belőle.

Kapcsolódó cikk:

Kandírozd és edd! - Ibolya másképp