Ilyen a növényvilág csövese!

Sulyok Józsefné, 2014. febr. 26.

Újdonságnak számít a Dél-Amerikából származó kékcső-virág, amely edényes dísznövényként lila virágzuhatagával hívja fel magára a figyelmet. A burgonyafélék családjába tartozó iochroma neve görög eredetű, és szó szerinti fordításban lila színűt jelent.

A fajra jellemző a bokros növekedés, hosszú csövű virágok húsz-harmincasával nyílnak a hajtásvégeken, nyáron és ősszel. Rendszeres tavaszi metszést igényel, nem csak azért, mert hajlamos a burjánzásra, hanem mert ezzel gazdagabb virágzásra ösztönözzük. Könnyen szaporítható a csúcshajtások gyökereztetésével. A kékcső-virág májustól kitehető a szabadba, kezdetben szórt fénybe, majd tűző napra. Ha télen 5-10 fokos, világos, szellős helyre tesszük, (pl. lépcsőházba), egészen karácsonyig folytatódik a virágzás.

Tápanyagban gazdag földet kíván és nyáron bőséges öntözést. Minden évben ültessük át egy számmal nagyobb edénybe. A cserép méretétől függően másfél-két méteresre nő, ideális erkély és terasz növény, mert árnyékról is gondoskodik. Sötétlila virágai csomókban csüngenek alá, szürkészöld levelei 8-10 cm-esek és szintén lefelé hajlanak.

Időnként feltűnik a virágüzletekben a fuchsioides faj is, amely az Andokból származik, és virágainak színe skarlátvörös, a virágtorok pedig sárga. A levelek vékonyak és csúcsban végződnek. A bokor mérete megegyezik az előbbivel.

Létezik nagy levelű, nagy virágú faj is: a grandiflorumnak élénk-lila virágcsövei majdnem hüvelykujjnyi hosszúak, és laza virágkötegeket alkotnak a hajlékony ágak végén. Levelei erősen bolyhosak. A bokrot törzsesre is lehet nevelni, méteres magasságban koronát alakítani.

Ha nagyobb cserépbe ültetik és léckerethez rögzítik a hajtásokat, zöld tapétát képez az erkélyen. A virágzási hullám után erősen vissza kell metszeni a dús növekedés érdekében. Ha ezt nem tesszük, a cserje szinte egész évben virágzik, ám kevesebb csöves virág díszíti a bokrot.

Kapcsolódó cikk:

Legyen Yin és Yang a kertben?