Kaméliák kínai módra

Sulyok Józsefné, 2015. aug. 14.

500 évvel ezelőtt már fajták százait ismerték, köztük a telt, tömött, mélyvörös virágú Pao-Csu nevűt, amelyet ma is nagyon kedvelnek. A következő három fajt ültetik a leggyakrabban a kínaiak.

A közönséges kamélia Koreába, Kínában és Japánban honos, 15 méter magasságot is elérő, fényes levelű, örökzöld fa. Vadon nyíló virágai ugyan egyszerűek és vörösek, de termesztésben telt, tarka, hófehér, halványrózsaszíntől a mély-liláig terjedő fajtákkal találkozhatunk. A virágok februártól május közepéig nyílnak, Kína déli felén és Japánban szép, magas sövényeket nyírnak belőle. Magjaiból olajat sajtolnak, vágott virágnak és asztali dísznek is alkalmas.

A szaszanka kamélia az előzőnél kecsesebb megjelenésű, 3-5 méter magas cserje vagy kis fa. Japánban és Kínában századok óta termesztik fajtáját. Novembertől februárig bontják fehér vagy rózsaszínben pompázó virágait. Vékony, bőr-nemű leveleit teapótlónak is használják, forrázata és magvaiból sajtolt olaj hajápoló szer.

Talán legszebb a hármuk közül a recéslevelű kamélia, amely Jünnan tartomány hegyvidékein őshonos. Laza koronájú bokor vagy fácska. Fényes, széles, sötétzöld levelei feltűnően erezettek, februártól áprilisig virít az élénkrózsaszín virága. Sok színváltozatát nemesítették ki.

Kapcsolódó cikk: A megunhatatalan gyümölcsök