szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Karácsonyi emlékképek

Sulyok József, 2011. dec. 23.


 

Karácsonyi emlékképek

Díszes karácsonyfáról csurran rám az emlék.
Gyermekkori adventek sorjáznak eszemben.
Lámpafénytől félhomályos, mesélős esték,
sok évtizedes sejtelmét bogozó csendben.

 

Repül gondolatom vissza az időben,
Porolja útjából a feledés homályát,
meg-meg áll, elmémben csalja csalfán,
a sokszínű emlékek átélt varázsát.

 

Gyermekként nem értettem a felbolydult világot,
a „nincs kisfiam, nem jut,” gyászos szegénységét,
a fenyő és fénytelen karácsony estéket,
apám ezer gond közötti, mégis reménységét.

 

A kis Jézus sem fenyő alatt született;
szabadkozott, szégyenlősen az anyám,
amikor máshol látva, szóvá tettem,
miért nincs nekünk egy, kicsi karácsonyfánk.

 

Ha végre felépül a saját otthonunk,
az alap elkészült, s a vályog ki van vetve,
lesz majd kétméteres, díszes fenyőfátok,
rajta csillagszóró, csengő. – Mondta, már nevetve.

 

A dohos albérletből sajátba költöztünk.
Szoba, konyha, veranda, csodás birodalom,
de csak két év múlva lett egy rozmaring bokor,
szerényen díszített fenyőfa utánzatom.

 

Az ünnepekre már egy malacot is vágtunk,
s lett mit enni bőven, nem úgy, mint azelőtt.
A jó hírre átjöttek saccoló szomszédok,
tippelni súlyát, zsírját, s látni, mennyit nőtt.

 

A perzselés alatt a kistűzre vigyáztunk.
Drága a gyufa, s a gyújtóban sincs tűzkő,
kaptok csemegét a malac füléből,
ha folyton ég a szalma! – Szólt a felkérő.

 

Jöttek segíteni testvérek, szomszédok.
A nők belet húroltak, sütöttek, főztek,
szalonnát, sonkát sózott dézsában a hentes,
míg zsír, hurka, kolbász fölött férfiak időztek.

 

Én vittem kóstolót az ismerősöknek.
Köszönték, s boldog karácsonyt kívántak végül.
A disznótor közben az asszonyok beszéltek,
az ünnep nem ünnep sütemények nélkül.

 

Másnap venyigével fűtött kemencében,
pirult a diós, mákos kalács, kenyér.
A szomszédok is hozták a megrakott tepsit,
van hely, - mondta anyám, - tietek is befér.

 

Felséges illat áradt kemencéből, lerből,
felhője bevonta az utcákat, kerteket.
Kedvencünk volt a kaparékból sütött tubi,
frissen-forrón lábról vett minden gyereket.

 

Az ünnepek alatt meghitt nyugalom áradt.
Rokonok jöttek, mentek, voltak látogatóban.
Az érintetlen, kerti, szűzi tisztaságban,
piciny madárnyom sejlett, a frissen hullott hóban.

 

Este, a kihalt utcán naményi zenészek,
és a varsányi betlehemesek jártak,
hamis kutyák, csahos kíséretében,
néhány perces, fizetős megváltást kínáltak…

 

Elmerengve ülök a díszes fenyőfa alatt.
A csendben sorjáznak az emléktöredékek,
hogy ötven-hatvan év opálos távlatából,
szívembe, lelkembe hullva, nekem megszépüljenek.

 

Mert csak én érzem anyám sütötte kalács ízét,
én látom kicsordult könnyét, szomorú szeméből,
én hallom csengő, szép hangját, ahogy énekelt:
„Feljebb, emeljetek feljebb a bűn gyászos éjiből!”
 

Kapcsolódó cikk:

Karácsonyi kívánság

Karácsonyi üzenet




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!