szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Keserédes karácsony

Sulyok József, 2011. dec. 19.


1953-ban saját házba költöztünk. A vásárosnaményi Eötvös kastély mellett, juttatott telken építettünk szoba, konyha, előszoba helyiségekből álló - a kornak megfelelő - komfort nélküli házat. Villany sem volt benne. Csak évek múlva kaptunk bekötési engedélyt, akkor is egy-egy lámpa helyet helyiségenként és egy konnektort az egész lakásban.

Keserédes karácsony

Ezért édesanyám 1947-ben nászajándékba kapott álló, rézből készült petróleumlámpájával világítottunk. Nagyon takarékosan, mert drága volt a petróleum, és ha lehetett kapni Móricz bácsi vegyes boltjában, sorba kellett azért is állni. Ha nem jutott, akkor a jó szomszédok adtak egy keveset kölcsön.

 

Így mentünk neki a karácsonynak. Boldogan, mert a Gelb Rózsi féle dohos, svábbogaras, árendás házból végre sajátba költözhettünk. De ennek bizony ára volt. Sem karácsonyfára, sem ajándékra nem tellett. Amikor az ünnep közeledtével, öcsémmel ez irányban kíváncsiskodtunk, édesanyánk azt felelte:
- Szegény világban szegény a Jézuska is. Nem tud nektek ajándékot hozni. No, meg mi is tartozunk a kőműves mesternek az utolsó részlettel, arra gyűjtjük a pénzt apátok fizetéséből.

Lacival, az öcsémmel tudomásul vettük, a rossz hírt, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy mégis nekünk van a legnagyobb karácsonyi ajándékunk, új házba költözhettünk.

 

Karácsony este, mint máskor a konyhában, a lecsavart lámpa gyenge fényénél, üres gyufás dobozokkal vonatosdit játszottunk. Édesanyánk jött, ment, ahogy szokott, tette a dolgát. Majd leült a csikósspór elé a sámlira. Fát tett a tűzre, s a platton illatosítóként piruló almahéjat megforgatta, majd így szólt:
- Fiúk! Az előbb neszt kallottam a terasz felől. Csak nem a Jézuska járt mégis erre? Nézzétek meg, nem tett-e valamit az ablakpárkányra?

 

Kiszaladtunk öcsémmel a teraszra. A sötétben végigtapogattuk a párkányt, de nem találtunk ott semmit. Pillanatnyi tanácstalanságom után vettem észre, hogy Tigris kutyánk a sarokban majszol valamit. Lehajoltam hozzá - kicsit morgott, de nem bántott - és elvettem tőle a szétrágott zacskós cukor maradványát. Ő találta meg hamarabb a Jézuska ajándékát, s mire kiértünk, jó részét meg is ette.

 

A maradékot bevittem a konyhába. Az apró szemű, sokféle ízesítésű, kemény cukorka volt. Kiszedtem a zacskóból, egy kislábasban megmostam, megszámoltam. Hét szem cukorka maradt. Öcsémmel testvériesen elosztottuk. A megmaradt egy szemet odavittem édesanyámnak, hogy neki is legyen karácsonyi ajándéka.

 

Ő még mindig a sámlin ült, nem szólt, csak csendesen sírdogált. Öcsémmel átöleltük és vigasztaltuk:
- Nem baj anyu, a Tigris is kapott a karácsonyi ajándékból, nem csak mi.
Erre könnyes szemmel, de már mosolyogva azt válaszolta:
- A Jézuska tehette volna jobb helyre is azt a zacskó cukrot. Ha lett volna karácsonyfánk, biztosan alá tette volna.
Ebben maradtunk…

 

Kapcsolódó cikk:

Az utolsó levél

Cigaretta diktatúra

Beolvasás


 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!