szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Kézfogó, jegyváltás

Sulyok József, 2008. ápr. 22.


Sokszor nem is gondoljuk, hogy szinte génjeinkben hordjuk a múlt szokásait. Megszóljuk a jelent, hogy nem úgy van már, mint régen volt, új szokásokat vettek fel a fiatalok.

Nem gondolunk rá, hogy a szokások egy része a kinyíló világ máshol elterjedt szokásait ülteti át, másrészt az új szokás a régiből gyökerezve átalakul, de a szándék ugyanaz. Ilyen a jegyváltás is, ami nem más, mint a „hozzám tartozás” megjegyzésének, gyönyörű eseménye. A kézfogás, jegyváltás, mátkaság, foglalás, kendőváltás stb. kifejezés tájegységenként változott, de a lényeg ugyanaz volt. Két fiatal elhatározta, hogy jegyességre lép és ezt a szokásos módon, a családok beleegyezésével meg kellett pecsételni és tudatni „országgal, világgal”.


Itt a keleti végeken általában csütörtök este történt meg a lánykérés, és harmadnapra /szerencsés szám!/ szombaton volt a lányos háznál a kézfogó, jegyváltás. Ilyenkor a násznagyoké volt a főszerep. A legény násznagya vitte a nászjegyet a család kíséretével a menyasszonyos házhoz. Az igazi jegyváltást mindig megelőzte a tréfás fogadás; - be nem engedés, más lány elővezetése, stb. - /Ezek egy része faluhelyen ma is él, csak átkerült az esküvői rituálék közzé. /


A jegyváltásnál először a lányt kikérő násznagy adta oda a jegyet, ami általában arany, ezüst jegypénzből állt, papírpénzt nem illet csomagolni. Ezen túl fejrevaló kendőből, vállkendőből állt. Szépen, legtöbbször szív alakúra csomagolva, szalagokkal díszítve. A csomagolásnak külön tudománya volt, ezért arra szakosodott asszonyokat kértek meg rá. Ezután a befogadó násznagy adta oda a legénynek szóló jegyet, az édesanyjának, ami szintén különböző méretű fejkendőből, zsebbe való kendőből, átalvető kendőből állt. A szív alakú szalagos csomagra szép bokrétát tettek, ezt a legény mellére, vagy kalapja mellé tűzve hordta az esküvőig. Ezzel is jeleznie kellett, hogy már foglalt és nem illik más lányokkal kacérkodni. 
 


A fiú családja által készített jegybe azért tettek pénzt, hogy az esküvőre a vásárban ebből vettek, vagy varrattak jegyinget a vőlegénynek, amit csak az esküvő napján vehetett fel. Bizony sokszor a jegyesség felbontásához vezetett, ha a gazdagnak tudott legény családja fukar ajándékot adott át. Tekintettel arra, hogy a jegyet csak a kézfogó után illet megnézni, akkor derülhetett ki a zsugoriság. Ilyenkor a jegyet visszavitték a legény családjának és visszakérték a sajátjukat. Nagy szégyen, és nagy hír volt ez faluhelyen.

 

Más volt a helyzet, ha a jegyesség egyéb okból, később bomlott fel, akkor a szenvedő fél nem volt köteles visszaadni az ajándékot. Igazukért sokszor a bírósághoz is elmentek, ahol „szégyenpert” indítottak és a jegyen túl káruk megtérítését is követelték. Sajátos módja volt a bosszúnak, hogy az elhagyott lánynak joga volt „rábűtöléssel” megátkozni a legényt, s ha annak valamilyen betegsége lett, odamaradt a háborúba, vagy egyéb szerencsétlenség érte, akkor az elhagyott nő hosszú évek múlva is meg volt győződve róla, hogy fogott az átka.
Bizony abban az időben is a vagyon, a módosság körül forgott minden.

 

A jegyváltás, - a fiatalok legtöbbször önzetlen szerelmén túl, - a vagyonról a staférungról szólt. Luby Margit írja 1935-ben, hogy az eljegyzés a nővásárlás elcsökevényesedett maradványa. Már ebben az időben is egyre gyakoribb, elterjedtebb lett a gyűrűváltás. Ezt eleinte rossz szemmel nézték faluhelyen, az uraktól átvett szokásnak mondták, de a „civilizációnak” nem tudtak ellenállni. Az lett a szokás, hogy a legény páros gyűrűt vett jegyesének, egy köveset, meg egy karikát. A szegényebbjének csak egy karikára tellett. A házasságkötés után a férj nem hordta a gyűrűt az asszony csak ritkán ünnep, vagy vasárnap. Ha a szokás némileg változott is a szándék a férfi és nő évtizedekre szóló összetartozásának gyönyörű előjátéka volt és maradt.

 

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!