szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Kinek szurkol a Mindenható?

Sulyok József, 2013. ápr. 12.


Avagy a hittudományi dilemma
Hogyan lehet egy futballmérkőzésből teológia bonyodalom, kibékíthetetlen ellenmondás? A helyzet, a szituáció szinte mindennapos, már fel sem tűnik a publikumnak. A konkrét esetben az ősi ellenségek között, pattanásig feszült mérkőzésen a játékvezető ellentmondást nem tűrő határozottsággal büntetőt ítél. A pályán és a lelátón beindul a szokásos koreográfia.
 

Kinek szurkol a Mindenható?

A tizenegyest elszenvedő játékosok kézzel, lábbal, artikulált hanggal tiltakoznak a bírónál, megesküdve mindenre, hogy jogtalan a megítélt büntető. Az ellenfél csatára - rá jellemző módon - színészkedett, feldobta magát, önbuktatást hajtott végre, s mint ahogy máskor, most is a műesést gyakorolta. Nem volt tizenegyes, sőt kifelé kell szabadrúgást adni, s egyben a „művésznek” sárga lapot felmutatni.


Az ellenfél játékosai ezzel szemben azért reklamálnak, mert keveslik az „ezerszázalékos”, jogosan lefújt büntetőt. A hátvéd utolsó emberként gólhelyzetben, kíméletlenül rúgta fel a középcsatárt, ezért piros lapos büntetéssel, azonnal ki kellene állítani. Csak a csodatevő gyúrónak köszönhető, hogy a sérült játékost nem kell lecserélni. Keveslik a sárgalapos figyelmeztetést és büntetést.


A pálya szélén az edzők és cserejátékosok tüntetnek, hangoskodnak. Hevesen tiltakoznak a partjelzőnél, tartalék játékvezetőnél felváltva. Követelik mindkét oldalról sztereóban, saját érdekük szerint, hogy szóljanak a vezetőbírónak a kapitális igazságtalanság miatt, hiszen nekik ebből a szögből jobban kellett látni a szituációt. A vezető bírónak biztosan takarásban történt az eset, így nem láthatta jól. Egyébként sem éleslátásáról híres, - fejtik ki egymás szavába vágva, - és meg vannak győződve arról, hogy csapatukra pikkel a bíró. Ezt most már a vak is láthatja.


A nézőközönség, némi sörös doboz, öngyújtó, stb. pályára való bedobálása mellett, a lelátón attól teszi függővé, őrjöngésének fokát, hogy kedvenc csapata rúghatja-e a kiharcolt, jogos tizenegyest, van-e kiállítás vagy nincs. A másik oldalon azért, mert klubja égbekiáltó elszenvedője a jogtalanul, részrehajlóan megítélt büntetőnek. Ráadásként a hátrányba kerülő csapat szurkolói kórusban adnak hangot gyanújuknak, hogy a bíró le van fizetve, s jobb lenne, ha áramot vezetne, nem meccset. Majd kölcsönösen, nyomdafestéket nem tűrő rigmusokkal „köszöntik” egymást.


Némi huzavona, fenyegetőzés, csoportosulás után tompulnak a szenvedélyek, csendesedik a publikum. Beletörődnek, egyik oldalról abba, hogy a játékvezető úgysem vonja vissza a megadott tizenegyest, a másik részről abba, hogy nem szigorítja kiállításra a védő sárgalapos figyelmeztetését. Feszülten várják a további fejleményeket. A hosszú huzavona után, végre jön a büntetőrúgás, s vele együtt a kibékíthetetlennek tűnő teológiai ellenmondás.


A tizenegyes rúgásra kijelölt „aranylábú” focista kézbe veszi a labdát, a füvön pattogtat vele néhányat, majd két kézzel összenyomva konstatálja, elég keményre fújtatta-e a szertáros. Ezután akkurátus mozdulattal ráhelyezi a tizenegyes pontra, s még ott is igazit rajta egy keveset. Majd hátrál néhány métert, s közben mereven nézi, az onnan túl kicsinek tűnő futballkaput. Megáll, felnéz az égre és keresztet vet, ami annyit jelent: - Segíts Uram, hogy biztos lábbal értékesítsem a tizenegyest, s ezzel segítsem csapatomat győzelemre.


Ez alatt az ellenfél kapusa háttal nekitámaszkodik az egyik kapufélfának és sarkait hozzáveregetve kikocogtatja a cipő stoplijai közül a beragadt sarat, fűcsomót, hogy védéskor jobban el tudjon rugaszkodni a talajról, valamelyik irányba. Ez után pontosan rááll a gólvonalra és felváltva oldalra nézve megállapítja, hogy milyen nagy ez a kapu. Majd mielőtt erősen koncentrálva találgatná, hová is rúgja majd a csatár a labdát, felnéz az égre, és keresztet vet azzal a gondolattal:


- Segíts Uram, hogy kivédhessem ezt az égbekiáltóan jogtalan tizenegyest, s így segítsem győzelemre ártatlanul bűnhődő csapatomat.


Na, ekkor lép be az esemény menetébe a teológiai bukfenc. Kinek is nyújtson segítséget az ellenérdekű felek közül a Mindenható? Ki lesz kedvesebb neki e nagy horderejű, világrengető kérdésben? Az, aki előbb vetett keresztet, vagy az, aki erősebben hisz benne?


Annak segítsen, akinek a tizenegyes megítélésében nagyobb valószínűséggel van igaza? De akkor minek a játékvezető, aki a döntését úgy hozta meg, ahogy a Magasságos akarta, hiszen minden az Ő akarata szerint történik. Nem számít-e tiltott doppingnak a kívülről, felülről kért elvtelen támogatás, még ha mennyisége, minősége emberi mértékkel nem is mérhető?


Lehet-e igazságot tenni, magasabb rendű segítséget adni konkrétan és általában az ellenfelek közül valamelyiknek, ha csak az egyik győzhet? De előfordulhat az is, hogy a győzelemmel felérő döntetlen is kedvezőbb lehet az egyik csapatnak. Talán egy megoldás volna. Nem kellene belekeverni a Mindenhatót az ellenérdekű felek csatájába, legyenek azok bármilyen vallásúak, nemzetiségűek. Hogyan lehetne megtiltani a játékosoknak, csapatoknak, hogy felsőbb segítségért fohászkodva akarják legyőzni a másikat? Hiszen a büntető, az mindig büntető.
 

Kapcsolódó cikk:

Keserédes karácsony




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!