Kisfilmek

A pettyes- vagy foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) egy gyorsan terjedő, idegenhonos kártevő légyfaj. Első hazai példányát 2012-ben, az M7-es autópálya parkolójában, a Balaton déli partján találták meg. A faj nagyon gyorsan terjed Európa-szerte, terjedését megállítani jelenlegi tudásunk alapján nem lehet. Más muslicákkal ellentétben a pettyesszárnyú muslica nem a rothadó, túlérett gyümölcsöket, hanem elsősorban a friss vagy még érésben levőket keresi fel petézés céljából. A nőstény hegyes, fűrészes tojócsöve segítségével felszakítja a vékonyabb héjú bogyós növények termését és belepetézik.

Zöld, barna, szürke vagy fekete testű 2-8 mm nagyságú, szúró-szívó szájszervű rovarok tartoznak ide, melyek növényi nedvekkel táplálkoznak. Szívásuk hatására a levél bepödrődik, a hajtás elsatnyul a termés deformálódik és a virág lehullik. Ezek a kártevők a nyár elején jelennek meg tömegesen, több gazdanövényük van, ezért folyamatosan a fagyokig képesek a növényeket károsítani.

A monília gomba a gyümölcsöt támadja meg. Koncentrikus kör alakú, sárga, növekvő rothadó foltok jelennek meg a terméseken, melyek érintkezve átterjednek egyik gyümölcsről a másikra. A betegség terjedését a szél segíti. A beteg gyümölcsök lehullnak, vagy gyümölcsmúmiák alakulnak ki.

A magaságyat ősszel vagy tavasszal készítjük el. Az őszi építés azért előnyösebb, mert a magvetésig a talaj némileg megülepszik, és tavasszal a lesüllyedt talajt a szükséges mértékben feltölthetjük. Ezután következik a szerves anyagok beterítése. Ennek az a lényege, hogy a legnehezebben bomló anyagok alulra kerüljenek, majd az e fölött levő rétegek egyre gyorsabban bomló, korhadó anyagokból álljanak. Voltaképpen ez az élettani magyarázata a magaságynak, hiszen a fokozatosan elbomló szerves anyagokból szén-dioxid (C02) szabadul fel, ami elősegíti a növények asszimilációs tevékenységét; a bomlás nyomán keletkezett hő pedig átmelegíti a gyökerek által behálózott talajréteget, és meggyorsítja a magok csírázását, valamint a gyökerek és a föld feletti részek vegetatív fejlődését.

Kékeszöld színű kártevő, fehéres viaszbevonattal. Akár egész évben megtalálható a levelek fonákján. Erőteljes mézharmatképződés jelzi megjelenését, melyen korompenész telepszik meg. Növekedési zavarokhoz vezet, csökkenti a termésmennyiséget. A tojások a kéreg repedéseiben és a hajtások alapi részénél telelnek, a tetvek április–májusban kelnek ki és gyorsan szaporodnak. Szárnyas egyedeik átmenetileg a nádra áttelepülnek, majd ősszel visszatérnek.

A rózsa a díszcserjék közül a legismertebbek közé tartozik, amit a nagy fajszámának és fajtáinak folyamatosan megújuló sokaságának egyaránt köszönhet. Szabadföldi és vágott virágként is közkedvelt, ennek köszönhető, hogy a rózsák kultusza ma is igen nagy a virágkedvelők és a nagyközönség körében.

Az utóbbi évtizedekben világszerte jelentősen fejlődött a körtetermesztés. Nálunk azonban alig mutat némi növekedést, pedig a jó minőségű körte mindenkor keresett gyümölcs.

A selyemfényű puszpángmolyt (Cydalima perspectalis) hazánkban Sopron környékén figyelték meg első ízben 2011 őszén, azóta Balaton melletti kertben és Budapesten is károsított  a kártevő puszpáng bokrokon.

Magyarország szőlőtermesztésének földrajzi elhelyezkedése igen változatos. Az ország északi részén, a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon találunk nagyobb szőlőtermő területeket. a Tiszántúlon Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kivételével jelentős szőlőterületek nincsenek.

Az almamoly a termésünk jelentős részét károsíthatja. A lepke hernyója által rágott termések lehullnak. A kis barna fejű hernyó a magházat rágja szét. A hernyók a törzs repedésiben telelnek, bebábozódnak, majd a barna színű lepkék májusban rajzanak és elkezdik lerakni tojásaikat a gyümölcsökre. A hernyók berágnak a gyümölcsbe, azután a lárva elhagyja a gyümölcsöt. Az almamolynak különösen az augusztusban rajzó második nemzedéke okoz nagy károkat, amikor a hernyók az éppen érő gyümölcsbe fúrnak bele.

A kajszi és a szilva  levelein jellegzetes világoszöld rajzolatok jelzik a vírusfertőzést. A gyümölcs héján 1–2 cm átmérőjű, gyűrű alakú rajzolatok jelennek meg, „párducmintássá” válik. A foltok a magon is megjelennek.

Az áprilisi sok csapadék kedvez a betegségnek. A leveleken piros foltok jelennek meg, a foltoknál a levél szövete elhal és kihullik. A foltok egy idő után a gyümölcsökön is megjelennek, az ágakon besüppedt foltok alakulnak ki, közepükön mézgacseppel. Az őszibarack fertőzése különösen veszélyes, mivel itt a farész is erősen károsodhat. A fiatal hajtásokon sötétbarna színű, piros udvarú foltok jelennek meg, a közepükön mézgacseppel, amikor a foltok körülérik a hajtást, akkor a fertőzés fellett lévő rész elhal. A beteg vesszők foltjain telel át. A fiatal levelek már virágzás alatt fertőződnek.

A körtefákon, elsősorban annak levéllemezén, de néha a levélnyélen vagy a hajtáson is kifejlődhetnek tünetek. A leveleken kezdetben 4-5 mm-es, sárga, ovális alakú foltok jelennek meg. Ezek foktozatosan nagyobbodnak, a sárga foltok megvastagodnak, rajtuk izzadmány  cseppek képződnek, és a levél színén kialakulnak az apró, sötétbarna, feketés képletek(spergmogóniumok), amelyek kissé kiemelkedő pontok formájában észlelhetők. Ennek a tünetsornak a kialakulása 1-2 hónapig is eltart. A foltok sárga színe narancsvörösre változik, később megbarnul, és a foltok fonáki oldalán kiemelkedő, vékony, sajátságos alakú gombaképletek fejlődnek: a gomba ecidiumai.

A dió termesztése (és telepítése) az utóbbi pár évtizedben dinamikusan fejlődött, és fejlődik ma is. Ismert, hogy a világ diótermesztése növekedést mutat (az utóbbi két évtizedben 40-50%-os). Magyarországon a dió ma még zömmel szórványgyümölcs formájában található meg, de egyre több kivétel van ez alól, már összefüggő tiszta ültetvények is gyakran előfordulnak. Hazánkban a szárított héjas dió termésátlaga 1-1,5 t/ha körül van.

Az aknázómolyok a leveleken kígyózó vagy körkörös aknajáratot lehet látni, az aknajárat végén kis hernyó rág. Erős fertőzés esetén sok levelet veszíthetünk. A lepkék a kéreg repedéseiben telelnek át, áprilisban rajzanak a levelekre, saját maguk által készített kis zsebekbe rakják tojásaikat. A kis hernyók rágják a leveleket. Vattaszerű szövedéket hoznak létre a leveleken és alatta bebábozódnak. Kettő-négy nemzedéke is lehet.

A szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) igen közönséges kártevő. Egész Magyarország területén előfordul. Két színváltozata létezik, a kékes fényű és a zöldes árnyalatú. Kártétele szőlőben és gyümölcsfákon (szőlő, körte, alma, birs, cseresznye, szilva...) egyaránt megfigyelhető. Tavasszal a szőlőrügyeket odvasíthatja, de általában a szőlő kinő a kártevő "foga alól". A leveleket hámozgatja. Nevét onnan kapta, hogy a leveleket elfonnyasztja, tojásait a levél felszínére rakja , majd szivar alakúra összesodorja védelmet és táplálékot biztosítva a kikelő lárváknak. Körülbelül egy hét szükséges a lárvák kikeléséhez. Fejlődési idejük hőmérsékletfüggő, 20-55 napig tarthat. Vagy a földre hullott levélből vagy a fán maradtakból pottyannak a földre, majd beássák magukat. Ősszel a kifejlett imágók a talajban maradnak, vagy,  előfordul, hogy  előbújnak,  a tél előtt még táplálkoznak egy kicsit.  Évente egy nemzedéke fejlődik ki, az imágók telelnek át a talajban.