szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Méhcsalád, mint egység 2. rész

Sulyok József, 2012. jan. 03.


Előzménye: Méhcsalád, mint egység 1.

 

Az anya

 

Az anya a méhcsaládban az egyetlen, tökéletesen fejlett nőnemű egyed. A munkásméhektől inkább méreteiben, mint alakjában különbözik. Ugyanolyan karcsú, kecses termetű, mint vele együtt élő sok ezer lánya, illetve testvére. Feltűnő megkülönböztető jele a szárnyain túlnyúló potroha. A méhcsalád sok élettani érdekességének egyike, hogy a munkásméhek az anyának nem csupán lányai, hanem bizonyos feltételek között testvérei is lehetnek.

 

Méhcsalád, mint egység 2. rész

Az anya 15-20 mm hosszú, súlya 150-300 milligramm. A nagy eltérés nem csupán fejlődésének körülményei játszanak szerepet, hanem fiziológiai állapota is. A párzatlan, vagy „szűz” anya tömege csupán 150-200, a petézőé 280-300 milligramm. Ezt a súlynövekedést a heréktől a párzáskor átvett és tárolt ondó, valamint a petefészekben fejlődő peték súlya okozza. Változik az anya súlya aszerint is, hogy a vizsgálat időszakában petézik-e vagy nem, illetve milyen ütemben fejlődnek petefészkeiben a peték. A szaporán petéző anya sokkal nagyobb és nehezebb, mint ugyanaz az anya a petézési szünet alatt.

 

A köztudatban úgy él, hogy egy méhcsaládban csak egy anya van, illetve lehet. Ez általános szabályként helytálló, ám elég gyakoriak a kivételek. Egy családban több anya leggyakrabban akkor van, amikor a méhcsalád megoszlásra (rajzásra) készül, és a kirajzó új család, vagy családok részére anyákat nevel. Ez azonban csak egészen rövid ideig tartó, átmeneti állapot. A megoszlás után mind a régi, mind az új családban csupán egy-egy anya marad meg.

 

Két anya hosszabb együttélése általában akkor tapasztalható, amikor a család régi anyjával valamilyen ok miatt elégedetlen, újat nevel, de a régit is megtartja. Ez a váltási folyamat minden külső (kaptáron kívül észlelhető) jel nélkül zajlik le. Ezért csendes anyaváltásnak mondjuk. Előfordul, hogy az öreg és fiatal anya gyakran hónapokig együtt él. Sokszor ugyanazon lépen petéznek anélkül, hogy egymást figyelemre méltatnák. Ilyen hosszabb „békés együttélés” idős és fiatal anyák között gyakoribb, azonos korúaknál ritkább. Egy családban három anya petézése egyidejűleg egészen kivételes.

 

Az anya, bár olyan petéből származik, mint a munkás testvérei, azoknál sokkal hosszabb életű. Átlagos élettartalma 3-4 év, ritkábban 5 évig, egészen kivételesen még ennél tovább is élhetnek. Vannak feljegyzések 9 évet élt anyáról is.

 

A korszerű méhészetben az anyát 2-3 évenként rendszeresen cserélik. Az öreganya kevesebb petét rak, és családjánál valószínűbb a rajzás. Ezért az öreganyás méhcsaládok a termelésben lemaradnak.

 

Ha az anya torára színes pontot ragasztunk vagy festünk, könnyebben felismerhető és lehetővé válik korának megbízható meghatározása. A méhészek nemzetközi szervezetének - az Apimondiának – javaslatára az anyákat évenként változó öt színnel jelöljük. Az élénk színű jel élesek „kiugrik” a méhek szürke, egyhangú tengeréből.

 

Az anya szaporítószerve potrohában van. Két petefészke egyenként 150-160 petetömlőből áll. A petetömlők egy-egy petevezetékben futnak össze. Ezek közös csatornában egyesülnek. Ehhez csatlakozik a magtarisznyának nevezett hólyagocska.


A peték fejlődése a petetömlők kezdetén, a petefészek csúcsában indul meg. A peték innen a potroh vége felé haladnak. Mire odáig jutnak, elérik a teljes érettségüket.

 

A here

 

A here a méhcsalád hímnemű tagja. Nőnemű testvéreitől könnyen megkülönböztethető. „Dundi”, egybeszabott „kövér” testével fejének nagy részét elfoglaló, hatalmas, összetett szemeivel tűnik ki közülük. Anyja és nővérei bájából a herének semmi sem jutott. Mozgása is nagyon „darabos”.

 

A here teste 15-18 milliméter hosszú, súlya kb. 240-250 milligramm. Heréket a méhcsalád csak a termelési időszak első felében nevel. A herék rendszerint április második felében jelennek meg, az utolsók júliusban kelnek. Számuk a családban néhány száz és pár ezer között változik. Átlagos élettartalmuk kb. 60 nap. Nyár végén, ősszel a méhcsalád a heréket elpusztítja, kiűzi.

 

Voltak időszakok, amikor sok méhész tűzzel-vassal igyekezett gátolni, hogy a méhcsaládok heréket neveljenek.A herék jelenléte a család fejlődése, munkakedve szempontjából a szaporodás idején mindig szükséges. Csupán túlzottan nagy számuk nem kívánatos. Folytatása: Méhcsalád, mint egység 3.

 

Kapcsolódó cikk:

A méhpempő a hosszú élet titka?

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!