Nekik egy nyár a világ!

Sulyok Józsefné, 2016. ápr. 15.

Az egynyáriakat minden évben újra kell ültetni, hiszen egy nyár alatt bontakozik ki szépségük, majd az első hideg beálltával elpusztulnak.

Tarka színpompájuk, változatosságuk új illatokkal és formákkal gazdagítják a kertet, takarják a talajt és ha kedvünk szottyan, tehetünk belőlük a vázába. Hasznos rovarokat csalogatnak a kertbe, pl. a beporzást végző méheket és a levéltetveket elpusztító lebegőlegyeket.

A helyben-vetéssel nem szaporítható egynyáriak ültetése igen munkaigényes és fáradságos. Ha túl sok palántát telepítünk egy idő után könnyen kedvünket szeghetik.

A nagyobb területeket eleinte inkább fűvel vessük be és évelőkkel telepítsük be, csak a köztük keletkező hézagokat ültessük be egynyáriakkal. Ezt a területet kedvünknek megfelelően növelhetjük vagy csökkenthetjük.

Sok csodaszép egynyári növény létezik, nehéz közülük választani. Ide tartoznak pl. a búzavirág, a borzaskata, a szépecske vagy éppen a pillangóvirág. Ügyeljünk arra, hogy a kiválasztott virágok megfeleljenek a kertünk talaj és fényadottságainak. Vegyük figyelembe, hogy az egynyáriak között is vannak ellenállóbb és érzékenyebb fajok. Egyeseket egyenesen a végleges helyükre vethetjük, míg mások fagyérzékenyek, így inkább palántákat neveljünk belőlük.

Sok egynyárinak meg van az az előnye, egyszeri vetés után újra és újra elveti magjait. A kezdő kertészek csodálkozhatnak azon, hogy a kertben akkor is nyílnak virágok, ha azoknak magjait nem vetették el. Közéjük tartozik a kaliforniai mák, amely 30-40 cm-es bokraival, piros, narancssárga krém-sárga színű virágaival egészen októberig díszítik az ágyásokat. Éppen ilyen még a körömvirág, a kukacvirág vagy porcsinrózsa, a tátika, a fülesternye vagy éppen a lila és a fogas tatárvirág.

Az évelők korábbi érdekes csoportja a futóké. Segítségükkel néhány hét alatt egész falrészeket tudnak széppé varázsolni. Erre alkalmas az élénk színű sarkantyúka, a különleges feketeszemű Zsuzsanna-virág, és az illatos bükköny.

Aki a szépet hasznosan akarja összekapcsolni, az a rácsokat, magasabb kerítéseket futtassa be díszbabbal, ami később finom csemegéül is szolgál. A kerítések, falak előtt futó dísztökök érdekes, szemet gyönyörködtető terméseket hoznak. Az egynyáriakat szaporíthatjuk vetéssel, de vásárolhatunk előnevelt palántákat is.

A legtöbb egynyári meghálálja a védett helyet és a meleget, hagyjunk számukra elég helyet a fejlődéshez. Talajuk ne legyen tápanyagban túlságosan gazdag, mert sok levelet és kevés virágot hoznak. Kisebb vegyes-ágyakban jó, ha csak az évelőket és a cserjéket trágyázzuk, az egynyáriakat hagyjuk magukra.

A nem fagyérzékeny egynyáriakat egyszerű termeszteni, mert amint a talaj elég meleg és nem túl nedves, közvetlenül a szabadföldbe vethetjük a magokat. Hagyjunk elég helyet számukra, hogy szépen tudjanak fejődni. Várjunk addig amíg a talaj legalább 7 fokra felmelegszik. Később a növényeket egyeljük ki, ládákba is vethetünk. Ilyenkor az egyelés feleslegessé válik, mert a palántákat úgy is megfelelő sor és tőtávolságra ültetjük ki. Ez a megoldás a nehéz, hideg talajok esetében ajánlatos.

A fagyérzékeny egynyári virágokkal jár egy kis fáradság, de megéri, ehhez 18 fokos melegágyra vagy üvegházra van szükség. Esetleg az ablakok között is előnevelhetjük a növényeket. Ha a növénykék kissé megnőttek és megerősödtek, ültessük át őket nagyobb tőtávolságra egy ládába. Csak a fagyveszély elmúltával ültessük ki őket a szabadba, előtte azonban szoktassuk a kinti klímához. Vigyük át a növényeket egy fűtetlen hidegházba, ahol többször szellőztetünk. Érett istállótrágyával vagy komposzttal trágyázott, alaposan előkészített talajba ültessük a palántákat.

Az egynyáriak esetében a fejtrágyázás általában felesleges. Ez inkább a lomb fejlődését segítené elő a virágképződés rovására.

Az alapos öntözés különösen a vetés és az ültetés után nagyon fontos. Később, a száraz idő esetén szükség szerint öntözzünk.

Egyes egynyáriak párás, hűvös időben különösen érzékenyek a gombabetegségekre, pl. a szürkepenészre. Amint megjelent, azonnal távolítsuk el a fertőzött részeket, hogy a betegség ne terjedjen tovább. A beteg részeket ne tegyük a komposztra, hanem semmisítsük meg.

Kapcsolódó cikk: Így legyünk az előhajtatás mesterei!