Ősi gyümölcseink 1.

Scheftsik Tamás, 2012. febr. 15.

Amikor a gyümölcsöket szüreteljük, vagy éppen a piacon boltban válogatjuk, nem is gondolunk arra, hogy amit veszünk, az tulajdonképpen mi is. Hiába van kiírva, hogy magyar alma, ha maga a faj sohasem volt honos hazánkban, és az íze meg sem közelíti az igazi, őshonos gyümölcsök zamatát.

Sajnos napjainkban egyre kevesebbszer találkozhatunk olyan különlegességekkel, melyek dédapáink idejében keresett termékek voltak. A gazdasági szabályozásoknak (sok magyar fajtát nem lehet forgalomba hozni), és a köztudatból való kikopásuknak az eredménye, hogy gyakorlatilag teljesen eltűntek a piacokról és a gyümölcsösökből. Egy-két helyen azért hozzá lehet jutni a termésekhez, és egy kis szerencsével oltványokat is szerezhetünk, tehát nem kell lemondani, a forgalomban kapható legtöbb gyümölcshöz képest kirobbanóan ízletes fajtáinkról.

Alma, körte

Eleink nagy szeretettel neveltek alma és körtefákat, mert a gyümölcsök finomak, magas a vitamintartalmuk, és sokáig eltarthatóak. Hogy mekkora volt a népszerűsége a magyar fajoknak, azt remekül példázza az a „mentőakció”, amit Göcsej-benn és az Őrségben nagy gonddal végeznek. Csak erről a két területről több mint 500 körtefajt gyűjtöttek össze, és nevelnek mind a mai napig. Nem is beszélve az almák és cseresznyék sokaságáról. Az otthoni termesztésnél érdemes figyelembe venni, hogy milyen céllal is ültetünk egy-egy fát. A kereskedelemnek köszönhetően ma már egész évben kaphatunk gyümölcsöket a világ minden tájáról, tehát aki nem ültet télálló fajtákat, annak sem kell nélkülöznie a vitaminforrást a zimankós időben.

A teljesség igénye nélkül egy-két fajta, melyet érdemes a hobbykertekben is ültetni, ízük, illetve a növények szépsége miatt is. Ilyen például a vadalma, mely nagyon szívós fajta, a termését nyersen ne fogyasszuk, ám mártásnak elkészítve kiváló kiegészítője a vad és a vörös húsoknak. A véralma gyümölcse üde színfoltja lesz a vendégváró asztalnak, mivel húsa céklapíros, íze pedig üdén fanyar, édes. A Batu is remek választás, apró termése igazi csemege. Ez a faj uralkodó szerepet töltött be, mígnem megjelent a ma is nagy népszerűségnek örvendő szabolcsi, vagy Jonatán alma. Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni ezt a bőlevű és harmonikus ízű termést, mely világhírt hozott a magyar almáknak.

Körtéink között olyan finomságokból válogathatunk, mint a csengő körte, Szentes egyik büszkesége, vagy az apró, kemény húsú és fanyar vadkörte, azaz vackor.

Egyéb gyümölcsfák, cserjék

Persze nem csak almával és körtével csillapították éhségüket a Kárpát-medence népei, hanem dióval, mogyoróval, cseresznyével és más finomságokkal is. Egyik ilyen a kökényszilva, mely egy apró szemű, ám zamatos fajta. A nagy kerekded gyümölcseiről ismert boldogasszony több változatát is előszeretettel termesztették, valamint fogyasztották, hiszen kitűnő csemegeszilva. A cseresznyék közül az egyik legkedveltebb az érdi nagygyümölcsű, mely nevéhez méltóan akár 9 grammos terméseket is nevelhet, melyek húsa középkemény lédús és édes.

Nagy népszerűségnek örvendett, és sokan ma is nagyon kedvelik a somféléket. Jellegzetesen a húsos, illetve a vörösgyűrű fajták az elterjedtek. Népszerűségüket magas vitamintartalmuknak, és különleges savanykás, pikáns ízüknek köszönhetik.

A közönséges mogyoró, valamint a közönséges dió is megtalálhatóak voltak hazánkban, felhasználásuk nagyon régre nyúlik vissza. Magas antioxidáns tartalmukra ugyan csak a modern tudomány derített fényt, azonban dédapáink is nagy szeretettel fogyasztották, hiszen tapasztalták jótékony hatásaikat.

Kapcsolódó cikk:

Az almák világa

Körte, az ősi csemege