szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Őszi temető

Sulyok József, 2008. okt. 28.


 

Fátyoloz az alkony, opálosnak látszik,
a lehajló fűzfaággal gyenge szellő játszik.
Késő ősz van. A csendben cseng a csend.
Érzékelem. Zajhoz szokott fülem esend.

 

Az elmúlás lombos, tarka kertjét járom,
karon karol a magány, részvét a párom.
Szegélyezik utam mohás sírkövek,
elvadult virágok, száraz fás –tövek.

 

Távolból rezdül a múlt hangja, képe,
ahogy anyámmal, s apámmal beszélek,
nagyszülők, rokonok álma, terhe, vágya,
emléktelen ősök földbevetett ágya.

 

Odaát vannak, de bennem munkálnak,
testembe épülve időtlenné vállnak.
Mereng a bús gondolat, s a hullott lomb alatt,
átjárja a volt-van lét közötti szűk falat.

 

Fátyoloz az őszi alkony, lassan éjbe fordul,
Szomorú, bús lelkemre bársony-béke borul.
Esteledik. Nem messze egy mécses világít,
kicsi fényével, nagy horizontot tágít.

 

Kapcsolódó cikk:

Fohász

 

Kapcsolódó rovatok:
Gyermekversek,
Hobbi

Egy kis líra...

 

Tiszadada - temető




Hozzászólások (2)

Sulyok József
2008. okt. 29. (4 786 napja)
Kedves Marika!
 
Köszönöm az elismerő soraidat, több versemben foglalkozok az élet értelmével, az elmúlással, az emberi természettel, de az "Őszi temető" igazából szerintem azokat érinti meg, akik szeretteink közül már néhányat elveszítettek. Rájuk emlékezni így, vagy másképpen kötelességünk. Üdvözlettel: Sulyok József
Kerekes Pálné
2008. okt. 28. (4 786 napja)

Nagyon  tetszett a vers. Ilyenkor halottak napja körül nagyon  aktuális.

Még sok ilyen szép verseket irjál más alkalomból is. Kerekes Marika