szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Pofon és a frakk 2.

Sulyok József, 2010. márc. 01.


Hívatlan vendégek

Előzmény: Pofon és frakk
A szovjet tisztek Hazsega György házában voltak elszállásolva, mert a tanító úr jól beszélt oroszul, s ő tolmácsolt nekik. Több bűdi asszony, lány odamenekült a tisztek védelme alá, mert az előző napokban komoly zavargások történtek, főleg a szélső utcákban voltak veszélyben a nagyobb lányok, asszonyok. Mert nem egyet közülük a család tagjai szeme láttára vittek el, erőszakoltak meg, ezekről valamit mindenki tudott, sejtett, de mélyen hallgattak róla.
 

Pofon és a frakk 2.

A falu elöljárói, Császári Mihály törvénybíró és Kende Miklós jegyző az atrocitásokkal szemben tehetetlenek voltak. Megszűnt átmenetileg a közigazgatás.

 

Kerékgyártó Mihály anyjáék a zaklatások elől a belső bűdi temető mellé, a rokon Zsoldos József-ékhez menekültek, mert ott volt egy nagyobb, földbe vájt verembunker, amit légópincének is használtak. Házukban a kis Mihály gyerek, meg az apja magára maradt. Egyik este, vagy húsz szovjet katona, lovastól, szekerestől náluk szállásolt el.

 

Az udvaron felborították a lucernakazlat, a lovakat odakötözték enni, majd dorbézolni kezdtek. Főztek, ittak, daloltak, mulattak. A kis Mihály egyedül maradt köztük, mert az apja sem volt otthon. Este 8 óra körül két ittas orosz összeszólalkozott és egymásnak esett, a hátsó, nagykamra helyiségben. Egy józanabb katona elküldte az ijedt gyereket, hogy ne lássa a botrányos viselkedést.

 

Mihály átment a szemben lakó nagyapjáékhoz és az ereszalján lévő paszulyszalmára feküdt le. Félve, a hidegtől reszketve aludt el. Korán reggel kereste az apja - mert őt is elzavarták otthonról - hogy hol van a gyerek. Másnap ez a dorbézoló alakulat elment, nagy megkönnyebbülésűkre.

 

Szerencséjükre semmit nem vittek el a házból. Pár nap múlva jött egy 15 fős orosz, munkaszolgálatos katonacsapat, akik a dobi földúthoz jártak utat javítani. Mivel szélen laktak, bánatukra ők is náluk rendezkedtek be. Ezek valamivel rendesebbek voltak, mint az előzőek. Minden este együtt imádkoztak fennhangon, de őket is kivetkőztette emberi mivoltukból a háború. Ez a csapat vagy három hétig tartózkodott Kerékgyártóék házában.

 

A korábbi időben levágott süldő szalonnáját az apja felakasztotta a kéménybe, hogy füstölődjön, no meg hogy megmaradjon a családnak. A duhajkodók nem vették észre, a felakasztott szalonnát, de a munkaszolgálatosok közül egy katona meglátta, levette a füstről, és eltette. Az öreg Kerékgyártó odament a katona zsákjához, hogy visszavegye. Ezt az orosz katona nem engedte és mondta neki:
- Sztari, moje, moje! Ez enyém!
- Amit levettél onnan az a szalonna meg az enyém, nem a tiéd! – mutatott a kéményre az öreg. Hiába. A zsákot helyére kellett tennie, de a szalonnát nem kapta vissza. Az istenfélésnél nagyobb volt a túlélésre berendezkedő ösztöne.

 

November 7-ét is náluk ünnepelték meg. Csak néhány ruszin-származású, bűdi ember tudta, hogy ez az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Készülve erre az ünnepre, az orosz szakács mondta az apjának, hogy az ólban lévő másik, kis süldőt vágja le nekik, hogy abból csináljanak ünnepi vacsorát.

 

Az öreg Kerékgyártó jelezte, hogy nem vágja le, mert az kell a családjának. Ha levágja nem lesz mit enniük. Ha hoznak máshonnan, azt leszúrja, feldolgozza nekik. Úgy is lett. A Falukertből hoztak egy, a község tulajdonában lévő nagyobb kant, amelyet levágott, megperzselt és feldarabolt nekik.

 

Volt is nagy mulatozás, mert valahonnan italt is szereztek. Majd elindultak portyázni, nőket keresni. Arról a kis Mihály is hallott, hogy a zaklatások miatt néhányan panaszra mentek a Hazsegáéknál elszállásolt tisztekhez, akik meghallgatták őket, megígérték, hogy intézkednek. Később tolmács útján jelezték, hogy súlyosan megbüntették a renitenskedőket. Sajnos a büntetést soha senki sem látta, nem tapasztalta.

 

Pár nap után Mihály anyja, nagynénje, lánytestvérei is jobbnak látták, hogy a Zsoldosék bunkeréből ők is a tisztek védelme alá meneküljenek. Nappal segítettek főzni, takarítani, mosni, estére felhúzódtak aludni Hazsegáék hideg padlására. Oda nem mertek felmenni a közkatonák. Hűvös, sáros novemberi idő volt. Ha a kis Mihály édesanyja, míg be nem sötétedett felhúzta a padláson a cserepet, pontosan a házukra látott, és szomorúan, fájó szívvel figyelte a nagy sárban járkáló kisfiát.

 

Egy hét után, amikor a vadabb, garázdább frontharcosok továbbmentek, merészkedett haza az anyja, meg a nővére. De ilyenkor is megvárták, míg munkára mentek a munkaszolgálatos katonák, a tiszadobi útra. A házba rendet tettek, kitakarítottak, majd sírva, szomorúan visszamentek a hideg, de biztonságos padlásra. Nappal, csak a katonaszakács maradt a lakásban, vacsorát főzni.

 

Egyik nap az éppen hazalátogató nővérétől kért a főzéshez borcsot a szakács. A nővére mondta, hogy borsuk nincs, csak borspótló. Ebből a szakács nem ismerve, sokat tett az ételbe, ami igen csípősre sikeredett. A munkából visszatért katonák, amikor megkóstolták, a jól befűszerezett pörköltet, káromkodva köpködtek, mert megijedtek, hogy megmérgezték őket.

Velük volt roboton szekérrel, lóval egy szentmihályi gazda is, akinek keményszárú csizmája igen megtetszett nekik. A gazdát, a kis Mihályt és az apját behívták a szobába és enni kellett nekik a mérgezettnek hitt pörköltből, vizet kellett inni rá és nem engedték ki őket a helyiségből. Közben a gazda lábáról lehúzatták a keményszárú csizmáját és adtak neki helyette egy rossz bakancsot.

 

A csizmát az egyik katona elvitte a sártól megtisztítani és akkor látta, hogy a csizma fejrésze, talpa repedezett, rossz állapotban van, ezért visszaadta a szentmihályi embernek és visszavette az érte odadobott bakancsot. Egész éjjel őrizték őket, nem mehettek ki a helyiségből. Reggel, amikor látták, hogy a magyaroknak nincs semmi baja, mind megették a borspótlós, csípős pörköltet. A félreértés után a kis Mihály, az apja és a szentmihályi gazda őrzését megszüntették és kimehettek az udvarra. 
 

Kapcsolódó cikk:

Időutazás a múltba

 

Kapcsolódó rovatok:

Hobbi

Könyv

Novellás kötet

Fórum

 

Kapcsolódó könyv:

Elfeledett mesterségek




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!