szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Pofon és frakk

Sulyok József, 2009. nov. 30.


A felbolydult hátország

Tiszavasvári bűdi részén átvonuló II. világháborús, átélt eseményeiről az 1944-ben még 12 éves, sovány, alacsony növésű Kerékgyártó Mihály osztja meg velünk nem mindennapi emlékeit.
 

A csendes hátországból - ahova képeslapokon, gyászjelentéseken, sebesült katonák elbeszélésein keresztül érkeztek a hírek - október végére, november elejére az átvonuló, harcoló alakulatok prédájává vált Tiszabűd is.

 

A bűdi szőlő melletti területen volt a csikók nyári szállása, Simicskó Istvánnak hívták a csikóst. Télére hazavitték a lovakat a gazdák, 2-3 héttel hamarabb, mint ahogy a németek átvonultak a térségen, maguk előtt hajtva egy nagy csorda ökröt valamelyik gazdaságból, a Hortobágy felöl. Ezekbe a kiürült csikós karámokba zárták be a jószágokat.

 

Kerékgyártó Mihály (mondása szerint: akkora voltam, mint Babszem Jankó), amikor a németek nem voltak ott, elkötött két ökröt a karámból. Otthon olyan kicsi volt az istállójuk, hogy a két nagy magyar-szürke ökör nem fért be az ajtón, ezért Tiszadob felé, a Lisztes tanyára, Reznek Jánoshoz hajtotta őket. Ott volt hely, mert 40 hold földet bérelt apai ági nagybátyja. Majd dolga végeztével, hazament és elmondta az apjának, hogy a németektől elkötött két szép ökröt, s kivitte a rokon tanyájára.

 

Az apja mondta, ha volt mersze és így alakult, menjenek ki a tanyára, fogják be a két ökröt egy szekérbe és hozzanak be a dobi út melletti földről takarmánytököt a teheneknek, disznóknak. Induláskor féltek a németektől, hogy rájönnek, honnan van a két ökör, de mert nem szóltak, megnyugodtak. Amikor a nagy sárban hajtották a tökkel megrakott szekeret, sok némettel találkoztak. A tök hazaszállítása után visszavitték a tanyára az ökröket. A zavaros idők miatt néhány napig nem tudtak kimenni, megnézni a jószágot, s mire kimentek már hűlt helyüket találták. Azt, hogy a németek, vagy az oroszok hajtották újra el az ökröket, nem tudták. A lényeg az, hogy a Lisztes tanyáról eltűnt a két ökör szekerestől.

 

Bűd végén lévő kislegelőt a németek repülőtérnek használták. Mintegy harminc repülőgép le és felszálló helye volt. Kerékgyártó Mihály is ott kíváncsiskodott, mint minden falusi gyerek, hiszen közelről ilyet még nem láttak. A németek kérték vigyen nekik frissen fejt tejet és cserébe adnak petróleumot. Amíg ott voltak minden nap 1 l tejért kapott 1 l petróleumot.
A kis Mihály az egész rokonságot ellátta az amúgy hiánycikk petróleummal.

 

A szovjet csapatok november 1-én vonultak be a település bűdi részére, ez egy szerdai napra esett. A legelső hét orosz katona lóháton vonult végig a főutcán. Kerékgyártó Mihály is kiment megnézni hogyan néznek ki az oroszok, hiszen a felnőttek annyi mindent beszéltek róluk. Jót is, rosszat is. Az apja akkor reggel - biztos, ami biztos - vágott le egy fiatal süldőt a családnak, ezért amikor a hét lovas elvonult, sietett vissza, hogy segédkezzen a disznóvágás körül. Alig ért haza, egy fiatal orosz katona - szakaszvezető lehetett, mert több csillagja volt - lovagolt be az utcába. Meglátva őket disznóvágás közben, behajtott az udvarra, leugrott a lóról, kikötötte az almafához. A család ott lévő tagjai megijedtek, vajon mit akarhat?

 

A katona odalépett az anyjához, köszönt, szépen beszélve, kézzel mutatta, hogy a szalonnából, belsőségből, zsírjából, süssön neki egy evésre valót. Amikor az anyja gyorsan elkészítette a sülteket, a kis Mihály gyereket és a húgát térdére ültetve az asztal mellett, őket is megetette. Mivel a húsok sütése jelenlétében történt, nem azért evett a gyerekekkel együtt, mert félt, hogy esetleg megmérgezik, hanem kézzel, lábbal magyarázta, hogy otthon neki is két ilyen korú gyermeke van és evés közben rájuk gondolt. Majd pénzt vett elő, pengőt és kifizette az ennivaló árát, s ezután lovára ülve elment. Ezt a katonát többé nem látták.

 

Két óra múlva jött az utcán gyalog egy másik orosz katona. Ekkorra már befejezték a disznóvágást. Amikor az öreg Kerékgyártót meglátta a verandán, odament hozzá és megszólította: - Sztari, vina!

 

Bor kellett volna neki. Az apja mondta, hogy nincs. Nincs?! Ismételte meg kissé selypítve az orosz, majd csúnyán elkáromkodva magát, jobbról, balról két, jókora pofont húzott le az öregnek. Ezután sarkon fordult és elment.

 

A kicsi Mihály nagyapjáék a Fő utcán Kopasz Gézáék mellett, egy nádtetős házban laktak. Ott lakott mellettük Árki Béla is. A pofozkodó orosz lovas-szekere annak udvarán volt kvártélyon. Másnap magyarázta Árki Bélának - aki az I. világháborúban orosz fokságban volt, s így egy kicsit tudott oroszul - hogy eltörött a szekér rúdja, s kellene egy mester, aki helyrehozza.

 

Árki tudta, hogy az öreg Kerékgyártó Mihály kőműves, ácsmester, ezért elment hozzá, s kérte csinálja meg a rudat. Kerékgyártó szerszámait összeszedve elment megcsinálni a szekérrudat. Akkor látta, hogy azé a szekér, aki őt előző nap felpofozta. De nem szólt semmit, megcsinálta a szekeret. Persze az orosz katona is felismerhette, de ő sem szólt. Amikor kész lett a rúd - látva, hogy szakadt, rossz félkabát volt rajta - felcsapta a szekértakaró ponyvát és elővett egy frakkot, és néhány más ruhadarabot. Levettette vele a rossz kabátot, és ráadta a csillogó fekete frakkot.

 

Kerékgyártó felbátorodott és mutatta, hogy húzzon le még két pofont neki, de annak fejében adjon más ruhaneműt is. Néhány kisebb darabot (inget, gatyát, nadrágot) még adott a szekérről, ami tele volt ruhaneművel, de pofont már nem. A katona a levetett, rossz kabátot bele akarta taposni a novemberi sárba, de az öreg jelezte, hogy az még kellene neki.

 

Az orosz azzal adta vissza - élvezve a helyzetet - hogy a ráadott frakkba menjen át a Hazsega házba bemutatkozni, az ott védelem miatt meghúzódó feleségének és más nőszemélyeknek. Szakállas, ápolatlan volt az öreg. Előbb nem akart engedelmeskedni, de az orosz parancsba adta, hogy davaj. Majd a kapuból nézte, hogy a háznál szorgoskodó asszonyok, lányok jót derülnek, a nem mindennapi jeleneten egy pillanatra elfeledve az átélt, s rájuk váró szörnyűségeket.

 

A bemutatkozás után Kerékgyártó azonnal levetette és hazavitte a fekete frakkot. A falu életének normalizálódása után felesége szétbontotta a kiváló szövetből készült úri holmit, és a kis Mihálynak csináltattak belőle nagykabátot. A vele egykorú fiúk irigykedése mellett sokáig hordta.

 

Kapcsolódó cikk:
Az 1956-os forradalom

 

Kapcsolódó rovatok:
Kertészkedés
Hobbi
Könyvek
Lakberendezés

 

Kapcsolódó könyv:
A faanyagok enciklopédiája




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!