szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 5.

Sulyok József, 2008. szept. 21.


Előzményei: Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén  1.,  2.,  3.,  4.  rész

Amilyen szegény volt a világ, olyan szegényes volt a tanyasi emberek ruházata is. Nem volt véletlen, hogy az asszonyokat többek között arról is megítélték, hogy az ura, gyermekei ruháját hogyan tudja megfoltozni.
 

Aki trehányul foltozott, azt a többiek megszólták. A férfiak nagyobb részt nyáron kalapot hordtak, (barnát, feketét) sapkafélét kevesen. Télen báránybőrből készült kucsmát viseltek, míg a fiatalok, gyerekek levente-sapkát és kiskucsmát hordtak. A viselt ing a férfiakon fehér vászonból „gyócs” anyagból készült, ami a viseléstől sárgás, szürkés színűvé vált.

 

Egy öltő ünneplőruhája általában mindenkinek volt. Gombos, fekete kisujjas csizmanadrággal, amit esküvőre, temetésre, ünnepnapra vettek fel. Csizmája is volt mindenkinek. Puha, rogyós-szárú, a fiataloknak, míg az idősebbeknek keményszárú csizma, fekete színben. Combig érő nagykabátot hordtak, fekete, szürke színben, hosszúkabátot nem viseltek az-az urak kiváltsága volt. Aki megengedhette magának, annak volt úgynevezett kapkodó ruhája is. Ebbe mentek boltba, hivatalba, vásárba. Ez az ünneplőből kikopott, vagy gyengébb anyagból készült ruházat volt.

Munkába erős vászon, posztó ruhában jártak, sokan használtak surc-kötőt is. Csizmában, disznóbőr bakancsban puha anyagból tépett, vágott kapcát hordtak. A kapcatekerés fontos tudomány volt, egymást tanították, hogy ne törje fel a lábat. Nyáron szandálban, ócska csizmaszárból készült bocskorban, spárgából font papucsban, vagy mezítláb jártak. Az asszonyok földig érő ruhát viseltek, még a bokájuk sem látszott ki. Az idősebbek (40 év felett) sötétet, a fiatalabbak világos színűt hordtak. Az asszonyok kendővel bekötött fejel jártak, annyi különbséggel, hogy vagy áll alatt, vagy pedig konty alatt kötötték meg.

A ruha alatt fehér gyolcsból készült alsó inget viseltek. Alsónadrágot inkább télen viseltek, nyáron alig. A kicsi gyermekek pendelyben jártak. Egyszerű kézzel varrott, egyenes vonalú ruházat volt. Minden ruhaneműnek becsülete volt, a kisebbek a nagyobbaktól örökölték a ruhát, cipőt, kabátot. A már semmire nem való ruhaneműből kapca, foltanyag, kispárnahuzat lett.

Az asszonyok este lúggal, szappannal kimosták a család holmiját, s a szobában rúdra, kötélre, kemencére kiterítették, hogy reggelre megszáradjon, s tisztát tudjanak felvenni, gyerekek, felnőttek egyaránt. A nagyobb lányok a mosásban, sütésben, főzésben besegítettek az anyjuknak.

 

A kicsi lányok haját két ágba, a nagyobb lányokét egy ágba fonták, míg férjhez menés után a nők kontyban hordták a hajukat. Olyan erős volt ez a szokás, hogy a tanyán ezt senki sem sértette meg. Ondolálás, rövid haj viselés nem volt divatban.
Az asszonyok vállon át is köthető kötényt, vagy csak derékon köthető kötőt hordtak állandó jelleggel. Nem volt véletlen az a mondás, hogy a családban az asszony kötőjének kifelé minden problémát el kell takarnia.

 

A tanyán is előfordult, hogy a nagy szerelemben idő előtt megesett a lány. A szeretője - szülői tiltás miatt, vagy, mert elmarták őket - nem mindig vette el. Ennek bélyegét nemcsak a megesett lány hordta, hanem a született gyermek is, mert egész életére az zabi jelző rajta maradt. Az a gyerek járt jól, aki a tanyát ott hagyva máshol próbált szerencsét, megélhetést. A tanyán csalásról, kicsapongásról mindig keringtek pletykák, hírek, nem minden alap nélkül. A legtöbb esetben már akkor is valamilyen érdekből előnyszerzésből, számításból kezdtek viszonyt a magasabb rangú, beosztású férfiakkal a rámenősebb asszonyok.
Persze fordítva is igaz volt, hogy a szemrevaló fehérnépet kerülgették, ajánlatokkal bombázták a tiszttartó urak sikerrel, vagy siker nélkül. Kashalom tanyán is rendszeres volt a cserélődés a cselédek között, a marasztalás elmaradása, vagy az önkéntes távozások miatt. Papp Lajos, a legtovább ott élő családok neveire így emlékezik: Bunda, Borai, Valasi, Gazdag, Orosz, Balogh, Kiss, Rós, Lakatos, Vajda, Papp, Benyusz, Nácsa, Szabó, Kós, Hori, Fitos, Széki, Kecsmárik, Vezendi, Ceglédi, Vinginder, Katona, Veres, Oláh, Gál, Simon családok tartoztak a tanya közösségéhez hosszabb- rövidebb ideig.

 

Leszármazottaik talán nem is tudják, milyen volt őseik keserves, tanyasi élete.
Folytatása következik

 

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Novellás kötet
Kapcsolódó cikk: Dicséret 1.




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!