Tél végi teendők a méheknél
Sulyok Józsefné, 2016. febr. 29.
Ha a méhcsaládok jól ellátottak élelemmel, a méhész számára semmiféle gondot nem jelent.
A petézés megindulására a méhcsalád erősödő zúgásából lehet következtetni. Erre mutat az is, hogy a kaptár tetején a hó, a fészek fölött olvadni kezd. Ugyancsak azt jelenti a kijáróban észlelhető páralecsapódás. Enyhébb napokon pedig megjelenhetnek a kijáróban a szellőztető méhek is. Ezek mind a rendezett, egészséges belső állapot jelei.
Azokban a családokban, amelyekből hideg időben is sűrűbben repülnek ki a méhek, valami nincs rendben. Ha a kijáróban futkosnak a méhek, mintha keresnének valamit, akkor esetleg anyátlanul vannak. Egyes családokból telt potrohú méhek repülnek ki. Ürítés után visszatérnek, ha közben meg nem dermednek. Ezek a családok rosszul telelnek. Ennek oka az anyátlanság, rossz élelem, esetleg betegség lehet. Néhány ilyen méh még nem jelent veszélyt. Az erősebben összepiszkított kijáró, már súlyosabb állapot jele.
A családok ellenőrzését csak akkor végezhetjük el, amikor a méhek a testükben felhalmozódott emészthetetlen anyagot már kiürítették. Erre akkor kerül sor, ha a hőmérséklet 10 fok fölé emelkedik. A méhcsalád ilyenkor megbontja a telelőcsomót. A méhek először szórványosan jelennek meg a kijáróban. Ahogy nő a hőmérséklet a számuk egyre jobban növekszik. Vígan röpködnek a levegőben és közben ürítenek. Minél kellemesebb az idő, annál messzebbre repülnek a méhek a kaptártól. Ilyenkor helyezünk ki itatókat, a méhek ugyanis rendszerint már az első kirepüléskor keresik a vizet.
Azok a családok, amelyeknek a méhei serényen röpködnek, élénken mozognak, a kijáróban szellőztetnek, jól teleltek, rendben vannak. A sikeres telelés jele az is, ha a méhek megkezdik a takarítást.
A gyér, de vidám röpködés sem jelent feltétlenül bajt. Sőt még az sem mindenkor, ha egy-egy család egyáltalán nem mozdul meg. Ez alsó kijárós kaptároknál gyakori. Azok a családok, amelyek nem mutatnak életjelt, hallgassuk meg. Ha a méhek nyugodtan, egyenletesen zúgnak, aligha lehet bajuk. Ha semmi neszt nem hallunk, akkor koppantsuk meg a kaptárt. Ha erre a család erősen felzúg, majd hangja nyugodt duruzsolássá szelídül, biztosra vehetjük, hogy nincs baj. Jól telelt, nem érzi szükségét a kirepülésnek. Ha koppintásunkra csendes, szinte síró hang a válasz, akkor baj van, ha egyáltalán nem érkezik, akkor a család elpusztult.
Figyelmeztető jelzéseket olvashatunk ki a méhek viselkedéséből a röpködés vége felé is. A rendben lévő családok legkorábban elülnek. Legfeljebb néhány szellőztető méhet látunk a kijáróban, vagy annak közelében.
Az anyátlan családok nem nyugszanak meg. A kijárón ide-oda szaladgálnak. A család koppintásra hosszú zúgással felel. Erre azt mondjuk, hogy sír. Hasonlóan viselkedik az éhező család is.
A gyanús családokat minél előbb meg kell nézni. Ezt akkor is meg kell tenni, ha az időjárás arra nem a legalkalmasabb. Az anyátlan családot anyásítjuk, másokkal egyesítjük vagy szétosztjuk. Az éhezőknek tartalékból vagy más családtól mézes lépet adunk. Ennek híján fészke fölé, a keretek felső lécére puha cukorlepényt helyezünk.
Az életjelt nem mutató családot nézzük meg. Ha valóban elpusztult, a kaptárt azonnal csukjuk le. A kijárót is gondosan zárjuk le. Helyes, ha azoknál is ezt tesszük, amelyekből csak egy kevés maradt életben. Az ennyire leromlott család már életképtelen.
A tavaszi veszélyes időjárásban a családoknak fészkük gondos takarásával sokat segíthetünk. Ezért az esetleges hiányos takarást, ha eddig nem tettük volna meg, most egészítsük ki.
A tisztuló kirepülés után minél előbb adjunk a családoknak gyomorvész elleni antibiotikumot tartalmazó, gyógycukorlepényt.
Kapcsolódó cikk: Akik az édes harmatra utaznak
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.december 09., szerda / 19:14