Tolvajok a kertben!

Mayerné Borics Erzsébet, 2010. aug. 23.

A kert végéig vezető gyalogösvényt jobbról-balról gyümölcsfák veszik körül. Köztük, pont az út mellett, két hatalmasra nőtt mogyoró bokor terebélyesedik. Már évek óta rendszeresen terem.

Tavasszal lombfakadáskor, az egyik mély bordó színbe öltözik. Messziről észrevehető, pedig jócskán kert közepén helyezkedik el, a bejárattól kb. 50 méterre. Szemközt vele, a másik, a hagyományos zöld levélzetű mogyoró bokor szerényen beleolvad a gyümölcsfák sokaságába.

Már télen látható csüngő virágzata, melyből aztán érdekes, szakadt szélű szoknyácskákban összefogódzva megjelennek a mogyorószemek.

A munkából hazaérve a kertet barangoltuk, kis felüdülést keresve. Szemünkkel pásztáztuk a bokrokat, azt sem tudtuk merre nézzünk! Mennyi mogyorót fogunk enni az idén!

Ahogy nézegettük a kertet, a fákat, különös dologra lettünk figyelmesek!

Mi történt a körtefával? Miért vannak a tövében mogyorószemek? A másik oldalon pedig az őszibarackfa tövében tapasztaltuk ugyanezt!

Nem mogyorószemek voltak, már csak üres mogyoróhéjak! Kezünkbe vettük a maradványokat, kifosztott volt az összes. Több maréknyi termés eltűnt!
A tolvaj egy madár volt! Erről egy elhullajtott fekete-fehér toll árulkodott!

Nagyon ötletesen a fák ágai közé ékelte a mogyorót, a csőrével feltörte a fiatal, még szinte zsenge héjat. Jóllakott és tovább repült. A szemetet pedig ott hagyta nekünk! Ötletünk sem volt, mit tehetnénk ellene!

Nem is tettünk semmit, a természet megoldotta a problémát. Ahogy keményedett a mogyoró héja, a madár már nem jött pusztítani belőle. Ebbe még a vörös mogyoró is belesápadt mostanra!

A termés jócskán megfogyatkozott. Hiába nézegetjük sűrűn a bokrokat, ettől sajnos nem találunk egy mogyorószemmel sem többet!

Kapcsolódó cikk:
Hogyan keltsük új életre?