Török voltam az Egri csillagokban 5.

Sulyok József, 2013. jan. 22.

Előzménye: Török voltom az Egri csillagokban 4.

Sztorik a forgatási szünetekben
A műtét utáni negyedik napon, félig gyógyultan, újra a sátortáborban voltam, de már a forgatásokon nem vettem részt. Amikor leadtam a török ruházatot, közölték velem, hogy az ellopott szattyáncsizma árát ki kell fizetnem, de végül is a raktáros megkönyörült rajtam, s nem vett fel jegyzőkönyvet a hiányról.

Honvédségi gyakorló ruhában, a friss seb okozta fájdalomtól kissé görnyedten járkálva, de annál nagyobb kíváncsisággal figyeltem a forgatási előkészületeket, az alkalmazott trükköket. Néztem hogyan csináltak néhány tucat lovasból, más-más jelmezekben, fegyverzetekben vonuló sereget. Hogyan készítették fel a lovakat vágta közbeni felbukásra, a lovasokat az esésre. Hogyan védték a vár tetejéről létrával visszazuhanókat a sérüléstől. Figyeltem a támadókra engedett tüzes-kerék szerelését. Különös volt a kondérokban rotyogó, gőzölgő, de mégis hideg folyékony szurok, amit a várvédők a támadókra zúdítottak. Igen alapos feladat volt a lángoló ruházatú kaszkadőrök előkészítése a veszélyes feladatokra.

A forgatási szünetekben a neves színészek vagy a várban, vagy az árnyékos fák alatt, vagy a nekik felállított kantinsátorban töltötték az időt. Ekkor tájt terjedt el az amatőr fotósok körében a színes filmtekercs használata. A várvédésre beosztott katonák jobban el tudták rejteni a fényképező gépeket, így a forgatási szünetekben tudtak fotózni. Egy ilyen alkalomkor az éppen bikiniben napozó, csinos Pécsi Ildikót kérték meg, hogy lefotózhassák. Pillanatok alatt tucatnyi katona kattogtatta a gépét, majd egy idő után Pécsi Ildikó egy kérdéssel jelezte, hogy fejezzék be:
- Csorog még a nyálatok, fiúk? – majd, mint egy manöken elvonult a még fotózni vágyók elől.
Máskor az egyik várbeli épület tornácán, az árnyékban ülve figyelték a híres színészek - közöttük Szendrő József, Agárdi Gábor, Bárdi György - a trükkösen szerkesztett, kötélzettel ellátott akasztófa előkészítését, amire a következő jelenetben az áruló, Hegedüs István zsoldos kapitányt akasztották fel.

A kövér Szendrő József félmeztelenül, nagyokat fujtatva, egy kendővel törölgette izzadt testét, amikor Bárdi György tréfálkozva megjegyezte:
- Jóska bátyám még jó, hogy nem téged akasztanak fel, mert leszakadna alattad a bitófa.
Mivel Szendrő Józseftől egy lesújtó tekintet volt a válasz, Agárdi Gábor folytatta:
- Jóska bátyám mond, mitől van neked ekkora nagy hasad?
Mire Szendrő József röviden válaszolt:
- Mert tele van sz..ral, hülye gyerek. Ennyit sem tudsz! – s jót derültek a kölcsönös élcelődésen.

A fiatalabb színészfiúk is csoportosulva ugratták egymást, vagy viccmeséléssel mulatták az időt, a forgatási szünetekben. Ilyenkor „teljesen véletlenül”, csinos, miniszoknyás lánycsapat is összeverődött közelükben.

Egyik alkalommal az ifjú Benkő Péter odaszólt Kovács Istvánnak:
- Te Pista, az a szép szőke lány, már hosszú percek óta téged néz. Ha engem nézne, nem hagynám sokáig epekedni.
Kovács István megnézte a lányt, de nem reagált a biztatásra. Amikor Benkő Péter még egyszer felhívta a figyelmét, csak odament a lányhoz, s néhány szó váltása után, elsétált vele. Jó félóra múlva keveredett elő, s Benkő kérdésére, hogy mi tartott ilyen sokáig, Kovács István azt válaszolta:
- Na, nem néz már, mert randit beszéltem meg vele estére.

Erre a többiek nem szóltak, csak sokat sejtetően bólogattak és mosolyogtak. Mi, ott néhányan - mint nőügyekben többszörösen hátrányos helyzetű katonák - kissé irigykedve néztük a színészek sikerét a forgatáson forgolódó, pesti lányoknál.

A napi látottakról, élményekről délutánonként beszámoltam a szakaszbeli fiuknak, mivel török katonaként még forgatási szünetekben sem lehetett bemenni nekik a várba. Az egyik élménybeszámolóm után sóhajtva megszólalt Mursa Kálmán:
- De jól jártál, hogy vakbeles lettél, színészek között foroghatsz, mi meg futhatunk orrvérzésig naphosszat. Folytatása: Török voltam az Egri csillagokban 6.

Kapcsolódó cikk:

Az utolsó levél