szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Váratlan ágyjelenet, riadó!

Sulyok József, 2013. márc. 11.


avagy A szörnyű 1970-es árvíz 5.
Előzménye: A szörnyű 1970-es árvíz 4. Záporeső, vagy zivatar volt, nem tudtam a különbséget, csak azt, mintha dézsából öntötték volna, s mire haza gyalogoltam, jól eláztam. Majdnem éjfél volt. Halkan mentem be a házba, hogy szüleimet ilyen későn fel ne ébresszem.
 

Váratlan ágyjelenet, riadó!

A kiskapu és a bejárati ajtó- mint máskor is – nyitva volt. Abban az időben még nem kellett többfajta zárral, riasztóval, térfigyelő kamerával, s más biztonsági rendszerrel védeni a házat. Elég volt egy rigli a kisajtón, házon belül egy akasztós kampó, s kulcsra csak akkor zártuk a lakást, ha elmentünk otthonról.


Nem kapcsoltam fel a villanyt sem odabent. Az udvar felől beszüremlő félhomályban, az előszobában vetkőztem le, s az átnedvesedett inget, pulóvert, nadrágot kiterítettem száradni, az ott lévő két vesszőből font fotelre, majd alsónadrágban, fél csupaszon halkan bementem a szobámban. A gyenge udvari fényben elismerően konstatáltam, hogy édesanyám megvetette az ágyamat.


Az ágy szélére ültem, amikor mellettem váratlanul felült egy nő, és szája elé téve jobb mutatóujját, csendre intve, a másik kezével folyamatosan a szemben lévő ágyra mutogatott. Meglepetésemből felocsúdva felálltam, kiosontam a konyhába, s az ott lévő ágyra feküdtem le, s a rajta lévő pokróccal takaróztam be. A fáradságtól mély álomba zuhantam.


Hajnal öt órakor rázott fel édesanyám azzal, hogy:
- Itt volt az olcsvai Tóth Berti bácsi irattáros, és közölte, hogy riadó van, azonnal menned kell az Polgári Védelmi irodába.


Amikor magamhoz tértem, a hirtelen keléstől, kérdeztem édesanyámat:
- Kik alszanak a kisszobában?


- Árvízi menekültek. Egy fiatalasszony egyéves kisfiával és az anyósával. Laci öcséd is a mi szobánkban alszik, a sezlonon. Két napja felmentem a Főtérre, és a busszal, teherautóval érkező menekültek közül hívtam őket magunkhoz. Azóta itt vannak – fejezte be elbeszélését, miközben ide adata édesapám ingét, pulóverét, hogy azt vegyem fel, mert az én ruháim nem száradtak meg, és a váltóruhám a vendégek által birtokolt szobában lévő szekrényben volt. Édesanyám nem akarta őket ajtónyitogatással felzavarni.


Öltözködés közben jöttem rá, hogy a fiatalasszony elsősorban nem tőlem ijedt meg, hanem attól, ha az anyósa felébredne, mit szólna arról az egyértelműnek tűnő helyzetről, hogy menye ágyából egy hiányos öltözékű férfi kel ki. Ezért intett félve újával csendre. Fel ne ébresszem anyósát, s vele együtt a soha le nem mosható hűtlenség gyanúját.


Felöltöztem, s kerékpárral siettem a hivatalba. Ott már gyülekeztek az éppen ügyeletben nem lévő, riadóztatott Polgári Védelmi törzstagok. Majd Hernádi András főhadnagy kiadta a parancsot:
 

- Összesíteni kell a beérkezett jelentéseket településenként, valamint a kiosztott térképeken be kell satírozni a víz által ellepett szatmári árterületeket és meg kell jelölni a mi illetékességi területünkön a Tisza, a Kraszna, a Szamos által ostromolt, legveszélyesebb helyeket.


- Ezért kellett hajnalba riadóztatni bennünket? - elégedetlenkedett Orosz Miklós kereskedelmi csoportvezető.


- Nappal is ráértünk volna elkészíteni az anyagot. Napok óta alig pihentünk valamit, s holt fáradtan dolgozzunk? Legalább egy kávét adjatok, hadd ébredjünk fel – füstölgött, mint egyik rangidős.

 
- A térkép és a létszám összesítő legyen meg először - folytatta szenvtelenül Hernádi főhadnagy - Tíz órára jön Spisák elvtárs, akkorra kell bemutatni a jelenlegi helyzetet.


Heten dolgoztunk, satíroztunk, számoltunk. Tíz órára készen lett a nagy mű, s vittük a járási elnöknek bemutatni. A számszaki jelentést átnézte, majd amikor a satírozott térképeket meglátta, megkérdezte:


- Minek nekünk ez a marhaság Bandi?


Erre Ő valami olyasmit válaszolt zavartan:
 

- Jó, ha tudjuk, mi a helyzet Szatmárban is.


- Jó, akkor tudjad! – adta vissza a térképeket, a szintén nagyon fáradt ábrázatú Spisák András.


Amikor kimentünk a titkárnői szobába, Hernádi első lendülettel az egész paksamétát bevágta a szemetes kosárba.


- Kár volt elkészíteni az egészet! - jegyezte meg indulatosan.


Nem szóltam rá semmit, csak a többiek kaján mosolyának kíséretével a papírkosárból kiszedtem a térképeket, iratokat.
 

Korán délelőtt nem volt kedvem összeveszni jó barátommal. Kapott úgy is elég élcelődést a Járási Tanács nagy öregjeitől, Dr. Kiss Györgytől, Karácsony Tibortól, Vass Bertalantól, Szabó Páltól, Orosz Miklóstól, Szilágyi Bélától, Dévai Andrástól, Csorba Józseftől, Sárréti Gézától, Györffy Bertalantól és Lakatos Sándortól, amiért a papírkosárba irattárazott. Folytatása: A roppant fontos jelentés

 

Kapcsolódó cikk:

Télűző tavaszváró

Öreg zenész balladája 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!