Zöldségeskerti kalandok 1.
Mayerné Borics Erzsébet, 2012. júl. 25.
Kora tavasszal, nagy elánnal láttam hozzá az idei veteményezés előkészületeinek. Alapos megfontolás, vetési terv készítése, új zöldségfélék kipróbálása, és mindezek megvalósításához a zöldtrágyázás és mulcsozás, mint új „technológia” alkalmazása. Röviden összefoglalva, ezek a dolgok jártak a fejemben.
Körbejártam a témát, rengeteget olvastam, és a gyakorlati tennivalók sorrendjének és mikéntjének kitalálása lefoglalta az amúgy is szűkös szabadidőmet. Mint arról korábban már írtam, az első feladatként, a meglévő hatalmas mennyiségű komposzt átrostálását és az ágyásokon történő szétterítését terveztem. Nos, így utólag értékelve azt mondhatom, a konzekvenciák levonása és a tapasztalatok már ekkor megszülettek.
Nem tudom miért, miért nem, de valahogy a komposzt rendszeres használata kimaradt a megelőző évek kertészeti munkálataiból. Az általunk készített nyitott tárolóban gyűjtöttünk minden zöldet, válogatás nélkül. A halom egyre nőtt, és a gondolat is, hogy ideje lenne kezdeni vele valamit. Egy fagymentes hétvégén aztán rászántuk az időt és energiát. A kiszórást követően a komposzt réteg messziről, mélyfeketén virított a veteményesben.
Így vártam márciust, hogy végre jöhessenek a magok. Lelki szemeimmel láttam már a gazdag termést.
Helyette azonban elsőként gazdagon kihajtott az összes, évek óta a komposztban szunnyadó gyommag…
Mi ebből a tanulság?
Soha többet nem teszünk bele kikapált vagy levágott gyomot! Ezt végérvényesen eldöntöttem, miközben sajgó derékkal, és zsibbadó térdekkel huzigáltam a gazokat.
A zöldtrágyázás. Ez volt a másik dolog, amit még soha sem próbáltam. A leírás szerint, a sorközöket (melyek legalább 30- 50 cm szélesek) kell a megfelelő növénnyel beültetni, majd levágni, és otthagyni. Ez lenne az alapja a mulcsozásnak, ami tulajdonképpen a föld folyamatos nedvesen tartását, tápanyag ellátását, a növények gyökérzónájának védelmét hívatná biztosítani.
A területen precízen kihúztuk a sorokat, a vetési terv szerint a földbe kerültek a vetőmagok, a hagymák, a sorközökbe zöldtrágya növények magjai. Elégedetten vártuk a további fejleményeket…
Ez mind szép, de máris gond akadt:
A magvetést követően szokatlanul meleg napok következtek, eső hiányában sem a haszonnövényeim, sem a mulcsnak szánt növények nem keltek ki kellőképpen. Továbbra is folyamatosan küszködtem a gyomokkal, a szárazsággal.
Hiába nézegettem gyakran a kertet, hiába bűvöltem, csekély volt a változás. Újabb magvásárlás, újabb veteményezés. A türelmes kertész optimizmusa munkálkodott bennem, e nélkül biztosan feladtam volna. Véleményem szerint a vetőmagok minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után, de azt hiszem a „technológia” is.
Még pedig a komposzt. Többféle lehetőségről olvastam, és naná, hogy a leggyorsabb megoldást választva, nem dolgoztuk bele a földbe. Emiatt a felületen gyorsan kiszáradt a finom, morzsalékos réteg. Lehet, hogy ez is hozzájárult a kezdeti sikertelenséghez. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy télen szinte alig esett csapadék.
Újabb tanulság: célszerűbb lett volna az őszi munkálatokkal egy időben elvégezni a komposzt bedolgozását, és télre megrendelni a szükséges hó mennyiséget… Mindig tanul az ember… főleg a saját kárán. No, de csak megjött az eső, a magok is komolyabbra vették a dolgot, és szép lassan, megkésve ugyan, de beindult az élet a zöldségesben.
Ahogy megjelentek az aprócska növények, közeledett a mulcsozás ideje. Ehhez rengeteg zöld hulladék kell. Amikor elérkezett az idő, levágtam és a sorközökben hagytam a spenót és mustár föld feletti részét. Amíg zöld volt, takart. Pár nap hőség, és zörgősre száradt mind.
Most következne a konyhai hulladék. Ezt végig gondolva, valahogy semmi kedvem nem volt a következő látványhoz: egyik helyen egy kis fonnyadt saláta levél, a másikon hámozott répa maradványok félbevágott citrommal, a következő sorban meg szürkére száradt krumpli héj darabok, aszalt fokhagymaszárral…
Így kellene kinézni egy veteményesnek? Inkább nem.
Ezért külön választottam a dolgokat. A konyhai hulladékból ázalékot készítettem, ami jó lesz a locsoláshoz. A mulcs pedig nem lesz semmiféle maszat! Miért is vettünk gally aprítót, ha nem használjuk ki a lehetőségeket?
Szerencsére eljött az első fűnyírás, ami az első mulcsadagot is jelentette. Okulván a gyomok okozta problémákból a lenyírt fűvel az alábbi módon jártunk el: a fű kaszálék is tartalmazhat magokat, ezért előzetesen gúlába raktuk, és minimum három napig (inkább tovább) érleltük. Közben locsoltuk, átforgattuk. A gyommagvak csírátlanítása ezzel megoldódott, tekintve, hogy a kupac belső hőmérséklete közel hatvan fokra is hevül. Égette a kezemet, ha belenyúltam. Ebből kiváló komposzt alapanyag lett, vagy zöld mulcsként felhasználtuk fel. A leggyakrabban ebben a formában volt szükség rá az idén.
Ezt kiegészítettem még csalán, fekete nadálytő, zsurló, bodza, gilisztaűző varádics gyűjtésével. Ezeket a gally aprítógépen leszecskáztam, a fűnyesedékhez kevertem. Aztán szépen rákerült a földre. Ez a szecskázott zöldanyag jó az ázalékba is. Valami förtelmes bűzös ez a lé, de hatásos. A biztonság kedvéért tápoldattal is megspékeltem. Két hordó üzemel, egyikben áztatok, a másikba tiszta víz került, és időnként átszűrök hozzá az ázalék léből.
Ötlet: egy befőttes üvegnyi kapormagot szedtem valamelyik korábbi évben, mert a belőle főzött tea a bélműködésre van jótékony hatással. Sok megmaradt, ezért tavasszal széjjelszórtam a veteményesben, csak úgy minden takarás és egyéb gondoskodás nélkül. Szinte az összes kikelt, és hatalmasra nőtt. Amikor elérték a virágzást, levágtam vagy kihúztam és bedaráltam. Ugyan így járt a magasra nőtt borágó is. Jó kiegészítője a mulcsnak, az ázaléknak, nem csak mennyiségében, minőségében is, hiszen valamennyi fűszer és gyógynövény kiváló erre a célra. Ezt követően minden, a kertben, a ház körül keletkező vagy gyűjtött alapanyagot leszecskáztam, összekeverem fűnyesedékkel, így a gyümölcsfák, (a szőlő) zöldmetszése, a díszbokrok nyírása után keletkező hulladéknak is eldőlt a további sorsa.
Ebben a formában, ha komposztnak tesszük félre, gyorsabban beérik, kisebb helyet foglal, és további gond nincs vele. Könnyű átforgatni, és nem kell rostálni, esetleg néha locsolni.
Aratás után sikerült szereznem szalmát, amit a zöld mulcsra terítettem. Egy része a repce aratása közben a földre visszaszórt darált szár volt. Tökéletes alapanyag. Újabb ötletem: aki nem tud közvetlenül hozzájutni szalmához, ápoljon jó kapcsolatokat olyan ismerősökkel vagy gazdákkal, akiktől ezt be tudja szerezni. Bármilyen kis mennyiség is jól jöhet.
A növények fejlődése a nedves takarás következtében látványos volt. A pára és nedvesség-valamint tápanyagigényes uborkám a legnagyobb melegben sem kókadt, mert a mulcsból kétszeres-háromszoros mennyiséget kapott. Július elején már volt szabadföldi uborkánk.
Gondjaim azonban továbbra sem látszottak szűnni… Folytatása: Zöldségeskerti kalandok 2.
Kapcsolódó cikk:
Vitaminszüret a konyhakertekből
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.november 30., hétfő / 21:36