Vetni vagy palántázni, ez itt a kérdés!

Ha van olyan világos hely a lakásban (verandán) ahol biztosított az egyenletes 18-22 °C hőmérséklet, ahol lehetőleg nincs huzat, akkor belekezdhetünk a palántanevelésbe! De a remélt sikerekért azért jó tisztázni még néhány alapszabályt, a „palántanevelés 10 parancsolatát”, amivel talán sikeresebb lehet a munkánk:

1.       Ne sajnáljunk kiadni némi plusz pénzt egy jó minőségű vetőmagért, ugyanis nagyon sokan járnak úgy, hogy a finomnak ítélt paprikából, paradicsomból, stb. megszedik a magot, hogy jövőre is ez legyen. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha tudjuk, hogy az a bizonyos paprika, vagy paradicsom hibrid- vagy konstans- fajta volt, mert a hibridek (F1 jelölés a tasakon) utódai már nem tartják meg a nagyszülők tulajdonságaikat, így a legtöbb esetben sajnos értéktelen  növényekre fordítjuk az időnket és energiánkat.                       

2.       Ha már nem először használtuk őket, szánjuk rá az időt a nevelőedények (tálcák, cserepek, poharak, stb.) fertőtlenítésére, akár egyszerű hypo-s oldattal, alkoholos fertőtlenítőkkel, stb, majd tiszta vízzel öblítsünk le mindent.                                                                                                          

3.       Ne sajnáljunk kiadni pénzt egy jó minőségű, a vetet növénynek való palántaföldért. Ezek jó szerkezetűek, a csírázáshoz megfelelő pH-ra beállítottak és a kellő tápanyagokkal is ellátottak. Nagy bosszúság, mikor több hetes munkánk vész kárba egy levegőtlen, vagy gyorsan kiszáradó, és sajnos sokszor már eleve fertőzött az udvarról összekapart, vagy a szomszédtól kapott kertiföld miatt.                                                            

4.       A magok vetésmélysége nem egyforma, minél kisebb egy mag, annál sekélyebb takarást igényel! Jellemzően a magátmérő, 2-3 nagy magvak (pl.: bab) estén néha 4 szeresével kell számolnunk. Sokkal egyenletesebb lesz a kelésünk, ha első lépésen eleve eddig a szintig töltjük fel a nevelőedényeket, belehelyezzük a magokat és aztán takarjuk a megfelelő vastagságban palántafölddel, majd enyhén tömörítjük a közeget.

5.       A csírázáshoz nagyon fontos a megfelelő (80% körüli) páratartalom is, ezért a kelesztőöntözés után akár le is fedhetjük a nevelőedényeket egy fóliával, fátyolfóliával, vagy akár újságpapírral is, hiszen ilyenkor még nincs fényigénye a magoknak, viszont jól visszatartják a párát. Azonban amint kibújtak a magoncok a közegből, biztosítani kell nekik a megfelelő fénymennyiséget és a levegőt, azaz el kell távolítani a takarást.                                                            

6.       Kritikus pont a megfelelő öntözés, ugyanis a csírázó magvak folyamatosan egyenletes talajnedvességet igényelnek. Ha kiszárad a közeg nagyon gyorsa elpusztul az éppen meginduló gyököcske, túlöntözésnél viszont levegőtlenné válhat a talaj és befulladhat a gyökérzet.

7.       Ha már kikeltek a növénykék pár fokkal hidegebb körülmények is megfelelnek a neveléshez, viszont fokozottan figyeljünk arra, hogy a megfelelő fényviszonyok biztosítottak legyenek! Sajnos borongós párás időben néha még a megvilágítás is indokolt lehet, mert megfelelő tápanyagszint és vízellátás mellett a növénykék növekedni kezdenek, és fényhiány esetén nyurgulnak, gyengülnek. Ha szét tudjuk rakni a poharakat, cserepeket, akkor a ritkább térállásnál jobbak a fényviszonyok, tálcás palántáknál pedig indokolt lehet a rendszeres, forgatás, hogy hasonló fényellátáshoz jusson minden növényke.

8.       Ha nem tápanyaggal dúsított palántaföldet használtunk, akkor nekünk kell gondoskodnunk a növénykék „etetéséről” a kelés után, de legkésőbb a valódi levelek megjelenésétől, hiszen a magokban rejlő tápanyagtartalék körülbelül ennyire hivatott! Először csak kisadagú, 0,1%-os koncentrációjú tápoldattal (pl.: Wuxal® Super, Volldünger®) kezdjük el táplálni őket, amelyet fokozatosan, több lépcsőben emeljünk a növény fajtájától, sótűrő képességétől függően 0,2-0,3 %-ig. (A paradicsom pl. „nagyevő” kifejezetten jól bírja a magas tápanyagszintet, az uborka és salátafélék viszont nagyon érzékenyek a sóterhelésre!)                                  

9.       A növekedés előrehaladtával és a kiültetési idő közeledtével el kell kezdeni „edzeni” a palántákat, azaz napközben hosszabb-rövidebb időszakokra kivinni őket a lakásból, nevelőházból, hogy a légmozgást, a közvetlen napsugárzást, az UV- és pára- viszonyokat megszokja az állomány. Ha ez elmarad sajnos a hirtelen változás miatt a kiültetés után olyan szintű stressz érheti a palántákat, ami akár nagyfokú gyengülésükhöz (pl. gyökérvesztés, UV perzselés a száron, lombozaton, stb.), vagy akár teljes a pusztulásukhoz is vezethet.

10.   Gyakori eset, hogy a külső körülmények miatt (eső, fagy, stb.) a már kész, kiültetésre alkalmas palántákat még napokig a nevelőben kényszerülünk tartani. Már nem tudjuk széjjel rakni őket, melegük van, kevés a fény és nőnek, nyurgulnak megállíthatatlanul. Ez esetben 3 dolgot tehetünk, lepermetezzük rézzel (pl.:  Champion 2 dkg/10 l víz), ami picit „öregíti” a növényeket, lassítja pár napig a növekedést, szárazabban tartjuk az állományt és a megszokottól 1-2 tized %-kal magasabb koncentrációjú, kálium-túlsúlyos tápoldattal öntözünk!

Számos egyéb körülmény is befolyásolhatja kisebb-nagyobb mértékben a sikerességünket, de még két olyan kritikus pontról mindenképpen érdemes említést tenni, amelyek rettegett rémei a palántanevelőknek. A különböző gombás, vagy baktériumos betegségekkel, illetve az állati kártevők megjelenése! Ilyen a méltán rettegett „palántadőlés” és a tőzeglégy- vagy a káposztalégy-, gyásszúnyog-lárváinak a gyökérrágása! Szerencsére vannak már megbízható biológiai hatóanyagok (Trifender® WP, Artis® Pro), amelyekkel környezetkímélő módon kivédhetők ezek a gondok, de ezekről legyen szó a következő alkalommal!